116004. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes, pozitív töltésű emulziók folytonos előállítására

Megjelent 1937. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 116004. SZÁM IV/h/1. OSZTÁLY. — C. 4397. ALAPSZÁM. Eljárás vizes, pozitív töltésű emulziók folytonos előállítására. Chemische Fabrik Pfersee G. m. b. H. cégr Augsburgr. k bejelentés napja 1934. évi június hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi szeptember hó 28-ika. Ismeretes, hogy pozitív töltésű emulziók többféle tekintetben előnyösek a negatív töltésüekkel szemben. Ily pozitív töltésű emulziók előállítására eddig negatív emul-5 ziókból indultak ki, amelyeket megfelelő elektrolitekkel (pl. savakkal, több vegyértékű fémek sóival és hasonlókkal) való áttöltéssel pozitívakká változtatták át. Avégett, hogy az izoelektromos pontban íel-10 lépő koagulálást elkerüljék, a legkülönbözőbb védőanyagoknak vagy finoman elosztott szervetlen anyagoknak a hozzáadását vagy ilyeneknek kettős átalakítással az áttöltés közben való előállítását java-15 solták. Ez esetben azonban a védőanyagoknak nagyobb adalékmennyiségei szükségesek, amelyek esetleg a diszperzió egyéb tulajdonságait kedvezőtlenül befolyásolhatják 20 Azonkívül a kész emulzió előállításához két munkamenetre, még pedig az emulgálásra és az áttöltésre van szükség. Az izoelektromos pontban való koagulálás veszélyének további elkerülési lehető-25 sége abban van, hogy a pozitív töltésű emulziókat közvetlenül állítják elő akként, hogy egyrészt az emulgálandó, vízben oldhatatlan anyagot és másrészt az áttöltő elektrolitnek és a védőanyagnak (pl. vala-30 mely fehér jetestnek) vizes oldatát megfelelő készülékekben egymással elegyítik, bensőn összekeverik és finoman szétosztott állapotba hozzák. Eközben azonban különböző hátrányok 35 jelentkeznek. Gyakran az ily pozitiven feltöltő védőkolloid-elektrolitoldatok viszkozitása — különösen, ha azok nagy koncentrációjuak —valószínűleg az egyes emulgáló részecskéknek nagyohhmérvű hidratációja következtében, lényegesen nagyobb; 40 ez a jelenség a homogénizálökészülókeik teljesítményét csökkenti, mert a fúvókák és résnyílások, amelyek a finomra való elosztást végzik, kisebb-nagyobb mértékben eldugulnak. ir> További hátrány az, hogy a védőkolloid vizes oldata az áttöltő elektrolittel, amely többnyire többé vagy kevésbé igen savanyúan reagál, hosszabb ideig érintkezik, még pedig magasabb hőmérsékleten: Az 50 emulziót ugyanis legtöbhnyire magasabb hőmérsékleten kell előállítani, minthogy sok zsír- és más anyag közönséges hőmérsékleten szilárd, mindenesetben azonban a vízben oldhatatlan anyagoknak, ijll. a kelet- 55 kező emulziónak a viszkozitása közönséges hőmérsékleten túlnagy ahhoz, hogy gyors és egyenletes homogenizálást lehessen elérni. Az áttöltő elektrolitnek a vizes védőkolloidoldatra való hosszabb behatásával r>o már most a védőkolloid fizikai és kémiai tulajdonságainak különböző változásai következnek be. amelyek többnyire a fehérjeanyagoknál és szénhidrátoknál fellépő leépítési- vagy keményedési- és cserzési je- 65 lenségekre vezethetők vissza. A védőkolloidoknak e változásai a behatási idő tartama szerint az előállított emulziók egyenlőtlén minőségét okozhatják. Kitűnt, hogy mindeme hátrányokat el- 70 kerülhetjük és egyenletes, • pozitív töltésű emulziókat egyetlen munkamenetben folytonosan állíthatunk elő, ha a három komponenst csak az emulgálógépben hagyjuk egymásra behatni. 75 E rendszabállyal meggátoljuk, hogy az