115949. lajstromszámú szabadalom • Zár tubusokhoz

.Megjelent- 1937. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 115949. szám Ill/b. OSZTÁLY. — H. 9840. ALAPSZÁM. >2ár tubusokhoz Heimseh Károly Dávid kereskedő Stuttgart és Brassart Ottó kereskedő Zürich. A. bejelentés napja 1936. évi június hó 12-ike. A találmány zár tubusokhoz ós máseffélékhez, amelynek jellemzője, hogy a csavarmenetes kupakban központos nyílás van, amellyel a tubusfejben levő átme-5 neti nyílások a kupaknak részben való elforgatásával nyithatók vagy zárhatók. A tubusnyakba zárófej van tetszésszerinti módon behelyezve, amelyben az átmeneti nyílások vannak. A zárófej felső része kú-10 pos, amelyre a tubus zárásánál a csavarmenetes kupak nyílásának belső felülete ráilleszkedik, míg a tubus nyitásánál a központos nyílás és a aárófej közt gyűrűalakú iés keletkezik. 15 A zár nagy előnye abban van, hogy a kupakot a tubus tartalmának kinyomásakor csak részben kell nyitni, aminek folytán a kupak nem veszhet el, ami az ismert záraknál gyakran megesik. 20 A rajz a találmány szerinti tubuszár több kiviteli alakját mutatja. Az 1. ábra a csukott tubus függélyes hosszmetszete. A 2. ábra a nyitott tubus függélyes hossz-25 metszete. A 3. és 4. ábrák részletrazok nézetben és alulnézetben. Az 5. és 6. ábra egy másik kiviteli alak egy részletének oldalnézete és alulnézete. 30 Az (a) tubus (b) nyakában a (k) elzárófej van, amelyen hosszirányban haladó (n) átmeneti nyílások vannak. A (k) fej 0) része kinyúlik a (b) tubusnyakból. A (k) fejnek ez a kinyúló (1) része kúpos és a 35 csavarmenetes (f) kupak (i) nyílásával együtt a zárt alkotja. Az (n) átmeneti nyílások (o) végei alkotják a tubus tartalma számára a kilépőnyílásokat. A tubusnyakon bizonyos számú (c) csavarmenet van, amelyekre az (f) kupak belső 40 (g) csavarmenetei révén csavarolható. Az (f) kupak alsó (h) vége befelé hajlított, aminekfolytán az (f) kupak csak annyira csavarható felfelé, amíg az alsó (h) vége neki nem fekszik a (c) csavarmenetnek. 45 Ennek folytán az (f) kupak csak annyira oldható, amennyire az a tubustartalom kiszorítására szükséges, úgy hogy a fedő nem veszhet el. Az (f) kupak belső fala az (1) kúpnak megfelelően kúpos. A tu- 50 busnyak felső (q) része az (1) kúposfej meghosszabbításában szintén kúpos. A nyílásnak kúpos belső felülete oly nagy, hogy a két (1) és (q) kúprészt fedi. Az (f) kupaknak lefelé csavarolásával az (i) 55 felület szorosan ráilleszkedik az (1) kúpra és a (q) kúprészre és ezzel légmentesen zárja az (o) kilépési nyílásokat fel-és lefelé. A (q) kúprésszel egyidejűleg jó zárást érünk el lefelé, ami kizárja a tubus RO tartalmának kilépését a csavarmeneteken. A tubusnyak és a kupak belső felső része olyan, hogy nem keletkezik üreg és hogy a részek szorosan egymásra illeszkednek (1. ábra). Az (f) kupak oldásával nyitjuk 65 az (o) nyílásokat és az (1) kúp és az (i) nyílás belső fala közt gyűrűalakú nyílás keletkezik, amelyen a tubus tartalma nyomáskor kilép. A (k) fejen horonyalakú kivágások helyett végighaladó (p) 70 furatok is lehetnek (5. ábra). A felső (o) kilépési nyílások az (1) kúpfelületein az (r'i