115786. lajstromszámú szabadalom • Iránykeresőberendezés az irányértékek optikai jelzésével

lágítógörbetörésnek 5 osztásvonal feletti vándorlása tenné láthatóvá. Hogy a leszállás pontjának elérésénél nagyobb pontosságot biztosítsunk, ez utóbbi leszállófázis 5 (IV—V.) oly időkiválasztó fényrekesz kivilágítása mellett repülhető be, hogy 5 skálaosztás nem, mint fent mondottuk, 309 métert jelez, hanem tetszés szerinti rövidebb szakaszt, ami az időkiválasztó fénylő rekeszekhez tartozó fokszélesség csökkentésével érhető el. Z repülési irány. A repülés először olyan, mint a 22. ábrábeli skálával (Q) irányban. Az L-től 15 mintegy 114 km. távolságban a (B) és (C) adók minimumtörései az l°-os görbéből eltűnnek. Előzetes intőjel (35. ábra). Az E-nek mintegy 10.850 km. értékénél a (B) és (C) 20 adók létesítette minimumtörések a 10°-os görbéből kivándorolnak, minthogy ekkor a (B) és (C) irányítósugarak által bezárt szög már meghaladja a 10°-ot. A röppályának ebben a pontjában átkapcsolunk a 25 36. ábra szerinti időki térítőskála kivilágítására. E skálának három pár időkitérítőfényrekesze van, melyek közül az egypárhoz tarlozóak 180°al vannak egymáshoz képest eltolva. Az iránykereső keret síkjára 30 merőjegesen elrendezett időkitérílő lényrekeszek l°os egységívhez tartoznak, míg a többiek 30°-os egységívnek felelnek meg. A 30°-os fényrekeszek középvonalai az irányítókeret útjának vetületét 60°-os szögek-35 ben metszik. Az előálló jelenségek a következők: Intőzóna. I. fázis. E = 3155 m. Az irányzásnál az (A) adó létesítette minimumtörés után 40 való ellenőrzés mellett a C-től eredő minimumtörés az előbb mondottaknak megfelelően most jobbra, a (B) adótól eredő törés pedig balra vándorol, r = 15°. II. fázis. E = 1155 m. A (B) és (C)-tői 45 eredő minimumlörésék eddig ellenkező irányban a skála középpontja felé mozogtak, míg az (A) adó minimumképe növekedve laposabb lett a teljes eltűnésig, minthogy a légi jármű most az (A) adó 50 felett van. Ennek folytán az adótól eredő minimum nem lesz regisztrálva. A (B) és (C) adóktól eredő, a skála középvonalában ebben a pillanatban egymást metsző törések az (A) zavaró befolyása foly-55 tán ugyancsak laposak, y- = 30°. Kikötési zóna. III. fázis. E = 423 m. A (B) és (C)-től eredő isméi élessé vált minimumok kivándorolnak a képmezőből, a (C) adótól eredő balra, a (B) adótól eredő jobbra, a = 45 6C fok. Átkapcsolunk a 32. ábra szerinti időkitérítőskála kivilágítására. Ezáltal a (B) és (C)-től eredő minimum törések ismét a látómezőbe jutnak, a (C)-től eredő jobbról és a (B)-től eredő balról. 6." IV. fázis. E = 0 m. A (B) és (C) adóktól eredő ellenkező irányban a skála középvonala felé vándorló minimum törések a skála középpontjában fedésbe jutnak. Leszállás, '/ = 60°. ?( A többi négy főrepülési irányban a viszonyok elvileg azonosak a (Q) és (Z) irányok tekintetében mondottakkal. A 22. ábrában feltüntetett ddőkitérítőgyűrű» alkalmazása esetén jellemző valamennyi, a (6) főleszállóirányon kívüli megirányzási pálya mellett is, hogy az (L) leszállási pont körüli oly gyűrűalakú zónában, amelynek szélső sugarai mintegy 12 és 9.8 km nagyságúak, oly állapot következik be, 8 hogy a három adó létesítette minimumtörések a (D) gyűrű semmiféle beállításával sem hozhatók egyszerre a látómezőbe. Ez az ismer tető jel, vagy pedig a jellemző .minimumállások leolvashatósága a (L) körüli 8 gyűrűalakú zónában minden repülési irány mellett, a pilótát arra késztetheti, hogy az intőzóna eléréséig a főleszállóirányok egyikébe ollózzon be. Az iránytűleolvasás feleslegessé válása tekintetében! az intőzóna £ elérés után, általában a fentiekben elmondottak érvényesek. A fentiekben leirt példákban egy időki térítőgyűrűn alkalmazott különböző időkiválasztófényrekeszt több koncentrikus ! gyűrűre is feloszthatjuk és azokat választás szerint átkapcsolással tehetjük letapogathatóvá. Hogy főként a kikötés helyének nagyobb megközelítésénél a segédadók minimumának a főadó által való átfedését elkerüljük, a főadó frekvenciáját a mellékadóékkal szemben annyival választhaljuk eltérőnek, hogy a vevőnek a segédadöra való éles behangolásánál a vevő kimenőkörében a fő és mellékadók által gerjesztett impulzusok erőssége azonos iránykerosőszögeknél körülbelül egyenlő legyen. A (Q) repülési irányban leirt kikötési eljárást úgy is megváltoztathatjuk, hogy a 32. ábrában rajzolt 30° os időkiválasztófényrekeszpárok egyikét elhagyjuk, amivel azt érjük el, hogy a jelző- és kikötési zónában csak egy-egy segédminimum képződik, pl. az intőzónában csak egy, a (C) irányítósugártól eredő balról jobbra vándorló és a kikötési zónában egy, a (B) irányítású-