115786. lajstromszámú szabadalom • Iránykeresőberendezés az irányértékek optikai jelzésével
A találmány alapját képező eddig leírt elvekkel nyert görbeképeket önműködően kioldott, megbatározott szabályszerű időközökben felvett fotográfiákkal, pl. fil-5 tmen regisztrálhatjuk. Az alábbiakban az eddig ismertetett berendezéseknek alkalmazását és továbbfejlesztését írjuk le és pedig főként mozgó vevőállomások, pl, légijárművek fedélzetén to való beépítéssel kapcsolatban. Ezek természetesen egyéb mozgó vagy helytálló iránykeresőberendezéseken is alkalmazhatók. Mindegyik berendezésnél állandóan, azonban nem szükségszerűen állandó se-15 bességgel körbefutó irány kereső keretet tételezünk fel. A következőkben továbbá, éppen úgy, mint az eddig elmondottakban, feltételezzük, hogy a (D) gyűrű vagy ennek a feladatát betöltő más szerekezeti 20 elem jelzővonalainak iránya (10. és 11. ábra) mindig az iránykereső keret ama szektorainak radiális középvonalát jelöli, amelyeken belül az iránykereső kerettől érkező impulzusoknak görbe rajzolására 25 vagy iránymutatásra való kiértékelését végezzük. Ha a fentiekben leírt berendezések egyikét légi jármű fedélzetén építjük be, pl. úgy, hogy a (B) skála (10. és 11. ábra) $ 30 légi jármű hossztengelyének irányában tájolt, akkor helybenmaradó adó megirányzásánál a minimum tör ésnek a világítóernyő időtengelyének középpontja felett való beállításánál a (B) skálán leol-35 vasható az a szög, amelyet a légijármű hossztengelye a légijármű és az adó összekötővonalával bezár. Ha pl. két légi jármű hossztengelyei az (S) adóhoz (19. ábra) képest az (a), ill. (b) irányban vannak, 40 akkor a (D) skálán lévő jelzővonal ai (B) sklávál szemben 0, ill. 90 vagy 270 fokot mutat, ha a görbe törése a beosztás közepe felett van. A leírt rendszer szerinti legegyszerűbb vezetési eljárás tehát í5 abban van, hogy a légi jármű pilótája . valamely (S) adó megirányzása végeit először akusztikai ellenőrzéssel az iránykereső keret kézzel való forgatása mellett vagy egyéb alkalmas módszerekkel az adó 50 jeleit élesen és más zavaró jelekkel szemben elkülönítve beállítja, ezután az optikai jelzőberendezést bekapcsolja és az iránykereső keretet állandóan forgatja, ami célszerűen az iránykereső kerettel összekö>5 tött propellerrel vagy egyéb alkalmas hajtással végezhető. A (D) beállítógyűrűt 0 tokra állítjuk és a kormányt úgy működtetjük, hogy a világító görbevonal mindmumtörése állandóan a skála középvonala felett maradjon. A minimumnak jobbra 60 vagy balra való elvándorlása a különböző szerkezetek szerint a kormánynak jobbra vagy balra való helyesbítését kívánja meg. Így elérjük, hogy a repülés minden szakaszában a légi jármű hossz tengelye mindig 65 a megirányzott adóra mutat. Ezt az elvet főként oly repülési feltételek mellett használhatjuk, amelyeknél nem fordul elő a járműnek a széllel való irány ki térítése, pl. sztratoszféra-repüléseknél. A 20. ábra sze- 70 rint egyébként a (w) szélirány hatása következtében (A) és (S) között iveit repülési pálya jönne létre és felmerülne annak a szükségessége, ha nem alkalmaznék az alábbiakban leirt elveket, hogy a szélviszo- 75 nyok ismerete vagy becslése alapján egy betartandó eltérési szöget határozzunk meg. A haladási irányt megváltoztató befolyások, mint pl. a szél hatásának félautomatikus kompenzációját a találmány értei- 80 mében úgy érjük el, hogy a fent leirt berendezés leolvasását és beállítását szokásos iránytű rózsájával kötjük össze. A (D) gyűrű, amely a 8—11. ábrák szerint működik, vagy a vele összekötött jelzőgyűrű, 85 mutató vagy fonál úgy van elrendezve, hogy annak a légi jármű tengelyével és az iránytűrózsával (r a 21. ábrában) bezárt szöge leolvasható. Ha a kormányt úgy működtetjük, hogy a világílógörbe minimum- 90 törése a skála középső osztása felett van, akkor a légi jármű mindig azon a földrajzi pályán mozog egy meghatározott adó felé, amelyet a (D) skála jelzése folytán az iránytűrózsa a hibás jelzés és deviáció fi- 95 gyelembe vétele után mutat. Az 1. ábrában a minimum pl. mindig abban a pillanatban mutatkozik, amelyben a keretsíkra merőleges a 0J (ill. 180°)-os iránytű a haladási irányt metszi. Ha ez a 0°-os té- íoo ves pálya az, amelyet be kell tartani, hogy a légi jármű az adóhoz egyenesvonalon mozogjon, akkor ezt az egyenes haladási vonalat minden szélhatástól függetlenül nem hagyjuk el, ha a (D) skálán' a piros 105 jelnek és az iránytűrózsa 0 fokosztásának fedésénél a minimumtörés a slcála középvonala felett áll. A szél hatása csupán azt eredményezi, hogy a fenti kormányzási feltételek betartása mellett a (Q) tokskála nul- no latengelye az (r) iránytűrózsa nullatengelyéhez képest eltolódik, vagyis hogy önműködően beáll egy eltérési szög. Ez a felvett példában (21. ábra) mintegy 30 fokot tesz ki és vagy az iránytűskálának a tokskálá- 115 val szembeni állásából, vagy egy külön skálán olvasható le, amely a (D) tárcsa jelzővonalának a tokskála nullatengelyéhez
