115738. lajstromszámú szabadalom • Gazometer-tetejű tartány illékony folyadékok tárolására
meghatározott, pl. 45—60 cm.-nyi darabon, számos apró (17) furat van, melyeknek elrendezése és összfelülete olyan, hogy a csőben lévő folyadék állandóan 5 szabadon közlekedhet a csövön kívül, a tartányban levő folyadékkal és a nyílásók összfelülete mindamellett elég kicsi ahhoz, hogy a külső folyadékban a szivattyúzás, pl. hirtelen nyomásváltozások folytán fel-10 lépő pillanatnyi lökések nem terjedhetnek át a csőbei. A (15) cső felső része körül megközelítőleg abban a magasságban, amelyet a zárófolyadék szintje a tartány falának külső oldalán meghatároz, brdső folö lyadékzárl alkalmazunk, amelynek a (15) csőnél lényegesen nagyobb átmérőjű (18) csöve van. Ez a cső a (15} cső körül van elrendezve és ahhoz a (19) lemezzel van erősítve, amely a (15) cső külső felü-20 letéve 1 koncentrikus gyűrűalakú folyadékteret alkot. Ez a folyadéktér, amelyen a folyadék szabadon átfolyhat, a tartányt körülvevő külső zárófolyadékkal közlekedik. A (18) cső alkotta elzárás belsejében. 25 a (15) csövön kívül, a (21) cső van. amely a (9) tetőről lecsüng és amelyet a tető tart. E helyen folyadékzárat alkalmazunk a gázok számára, amely zár lényegében azonos szerkezetű a tartányfal-30 nál alkalmazott zárral, de attól a következőkben tér el. A (18) cső függőleges hoszsza a külső folyadékzár merőleges mélységénél nagyobb és a (21) cső mélyebben merül a (18) zárócsőben levő folyadékba. 3"> mint a (8) merülőkarima a külső zárófolyadékba. Ennek következtében a gőzök esetleges elillanása inkább a külső folyadékzárnál fog bekövetkezni, mint a mérőcsőben. A (21) cső kiálló részét tetszés 40 szerinti (22) toldat zárja le, amelynek célszerűen védőfedele van. Ez a fedél nem gázzáró és a külső levegőbe nyílik avégből, hogy a vákuummal és nyomással szemben védjen. A tartány tartalmának 45 megmérésére (23) mérőrudat vagy mérőszalagot vezetünk be a (22) mérőtoldaton keresztül a (15) cső belsejébe, amíg az a tartány fenekéig érve megáll, mire a mérőeszközt kihuzzuk és megállapítjuk azt 50 a magasságot, ameddig a rud megnedvesedett; ez adja meg a (24) folyadékfelszín magasságát. Ez a (24) szint nem azonos a tartányban levő folyadék valódi (25) szintjével, a kettő különbségét a (26) ma-55 gasság adja meg, amit a belső és külső nyomás közötti különbség idéz elő és amely vagy pozitív (túlnyomás) vagy negatív (depresszió) lehet. A (26) különbség értékének megállapítására a tartányból, a mérőtoldaton át, kevés folyadékot 60 veszünk ki és a mérőtoldat közelében, a tartánytetőn elrendezett (27) manométerbe töltjük. Ez a manométer megadja a (26) nyomáskülönbséget és minthogy a manométerben pontosan ugyanaz a folya- 65 dék van, mint a tartányban, nincs szükség a fajsúly miatti és egyéb helyesbítésekre. A manométeren megfigyelt (26) különbséget a mércével már megállapított (24) szintnél figyelembe vesszük és így 70 megállapíthatjuk a tartányban levő folyadék valódi (25) szintjét és a tartány térfogatára vonatkozó táblázat segítségével az ehhez a szinthez tartozó térfogatot. A tartánynak vákuum és nyomás elleni 75 megvédésére, melyet a tető hiányos működése vagy más ok idézhet elő, vákuum-és nyomásvédő biztosítószelepeket alkalmazunk, melyek a 6. ábrán vázlatosan vannak feltüntetve. (28) és (29) a henge- 80 res keresztmetszetű szelepkamrákat jelöli, amelyek a tartányfal felső részéhez a célnak megfelelő elrendezésben csatlakoznak oly magasságban, hogy egymással a (30) összekötésen, a merülőkarima zárófolya- 85 dékával pedig a (31) összekötőcsövön közlekedhetnek; így ugyanazzal a folyadékkal vannak megtöltve, mint amilyent a merülőkarimánál használunk és szintviszonyaik is önműködőlég együtt változnak 90 a merülőkarima zárófolyadékával. A (28) kamra a tartányban uralkodó nyomásnak szellőztetéssel történő csökkentésére való és a kamrafenék közepén (32) gőzátbocsátó nyílása van. Ezt a gőzáLbocsátó nyí- 95 lást a hengeres (33) cső veszi körül, amely a (28) kamrában kissé a merülőkarimás folyadékzár víztúlfolyó szintje fölé nyúlik A központos (33) cső felett a (34) gazométer-úszó foglal helyet, amely a C33) 10C csövet körülveszi és rendes helyzetében bizonyos, kb. 55—60 cm mélységig merül a (28) kamra folyadékába. A (34) gazoméler-úszó könnyű fémből, pl. alumíniumból készül és súlyát megmunkálással úgysza- 10f bályozzuk, hogy a kellő nyomáson felemelkedik és szellőzést tesz lehetővé. Más szavakkal, ha a beállítás olyan, hogy a merülőkarima 71/2 cm víznyomásnál működik és a biztonsági berendezést 12.7 111 cm víznyomásnál akarjuk működtetni, akkor a (34) gazométer-úszó súlyát úgy kell megválasztani, hogy azt a felületére ható 12.7 cm-es víznyomás megemeli, mire az úszó oldalsó köpenyének alsó szélén gáz 11 távozhat. Nagy nyomáson dolgozó tartányoknál használt szelepek nehezebb fémből, pl. acélból készíthetők. A gazométer-