115725. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati nyersbőrök konzerválására

MA0TAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 115735. SZÁM. Xl/a. OSZTÁLY. — I. 362S. ALAPSZÁM. Eljárás állati nyersbőrök konzerválására. Jllig'sche Papierfabrik Vertriebs-Ges. m. b. H. cég Eberstadt, Darmstadt mellett. A bejelentés napja 1935. évi október hó 30-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi november hó 5-ike. Ismeretesek már eljárások állati nyersbőrök konzerválására, növényi cserzésű aprított bőr és só (kősó) alkalmazásával, mimellett a konzerválószert — az eddigi 5 bőrkonzerválástól alapvetően' eltérőleg — nem mint olyant szórják a belső vagy húsos oldalra, amelyen tudvalevőleg még húsimaradékok vannak, hanem először valamely hordozóra, pl. olajpapirosra vagy 10 textilanyagra viszik fel. A hordozót ezután úgy helyezik a pőrére, hogy a hordozón levő konzerváló réteg és a pőre belső (húsos) oldala egymásra kerüljenek, mire a bőrt a szokásos módon összehajtogatják 15 vagy más bőrökkel rakásolják. A. gyakorlati tapasztalat, azt mutatta, hogy növényi cserzésű és aprított bőr komponenseinek a hatékonysága igen erős, ami magának a bőrnek kismérvű színezésére ad-20 hat alkalmat, hacsak nem adagoljuk a kezelő komponenseket igen pontosan és hatásaiban áttekintően. A találmány már most azon a felismerésen alapszik, hogy a bizonyos veszélyeztető momentumot magába-25 záró komponensnek, nevezetesen a cserzett bőrnek az elhagyása által biztos és kielégítő konzerválás lehetséges, magára a bőrre való minden hátrányos behatás nélkül, ha a hordozóba íclületegys egenként 80 kielégítő mennyiségű sót viszünk be. E követelmény a találmány szerint nehézség nélkül teljesíthető, úgyhogy a hordozót elég erős, erősen szívóképes papírból készítjük, amelyet sóoldattal telítünk. 35 A találmány szerinti eljárás egy példaképem foganabosítási módja a kővetkező: Szívóképes és a szilárdsági követelményeknek megfelelő papírfátyolt nagy töménységű sóoldatba — amely valamely fertőtlenítőszert tartalmazhat — mártunk, 40 illetőleg folytatólagos papírpálya alakjában azon át vezetünk és pedig oly kis sebességgel, hogy az a sóoldattal teljesen telítődik. A papirospályát ezután szárítjuk, előnyösen olymódon, hogy azt fűtött hen- 45 gerek között vezetjük át. Ilymódon oly konzerválóeszközt kapunk, mely a papiros súlyának kb. háromszorosával egyenlő súlyú sót tartalmaz. A papirost ezután a bőr belső oldalára helyezzük és — minden 50 két bőr közé ily kezelőpapírt helyezve — tetszőleges számú bőrt egymásra rakásolunk vagy pedig minden egyes bőrt a papírral együtt összehajtogatunk. Az eddigi kísérletek azt mutatták, hogy a bő- 55 rök, bizonyos kiszáradás dacára, még bizonyos nedvességgel rendelkeznek. A bőröket, a rakásban, a papír kifelé jól elzárja, ami élősdieknek és mikroorganizmusoknak a bejutását nagymérvben meg- 60 nehezíti, ill. megakadályozza, úgyhogy bizonyos fokig aszeptikus munkamódról is beszélhetünk. Ennek megfelelően viszonylagosán csekélyebb konzer vá 1 ós zcr-mennyiséggel is dolgozhatunk, mint a szokásos 65 eljárásnál. A találmány szerinti eljárásnál azonkívül a papírhordozó a nedvességnek a bőrből, az éppen a bőrkonzerválás' sal célzott eltávolítására is szolgál. Ha fentebb konzerválószerként sót em- 70 lítettünk is, ez még nem azt jelenti, hogy találmányunk korlátozva van a szokásos konyhasóra, hanem találmányunk kiterjed bármely alkalmas hasonló konzerváló-