115697. lajstromszámú szabadalom • Jármű-forgóalváz

115697. beállítható támaszték van [(15) csavaralátétgyíírű], amely a (16) csavarrugóra támaszkodik, mely az említett függesztőrudat körülvéve, alsó végével a (14) csuklórészre 5 szerelt (17) csészére vagy alátétgyűrűn fekszik fel. A két alátétgyűrű vagy támasztó (15) és (17) a (16) nyomórugót a függesztőrúddal koaxiálisan tartja, és a két csukló a (12) függesz tőrúdnak bármely irányú 10 kilengését viszonylag széles határok között lehetővé teszi. Ugyanakkor a (12) íüggesztőrudaknak a (13, 14) csuklórésze ken való szabad áthaladása lehetővé teszi a jármű súlyát a forgó alvázra átvivő (16) 15 rugók összenyomódását. Mivel a fent leírt elrendezéssel a jármű súlyát a forgóalváz oldaltartói veszik fel, közönséges értelemben vett forgóalváz-középtartókat és oldalsó súrlódó pofákat 20 nem alkalmazunk. Azonban a forgóalváz központosítása és a vonóerő átvitele céljából a központi (18) csapot, amely a (19) tagok útján van az (1) alvázhoz erősítve, a (20) keresztvezeték vezeti, arne-25 Ivet a forgóalváz (21) kereszttartói tartanak. További (22) kereszttartók a (21) tagokkal a (23) lemezek segélyével vannak összeerősítve. A forgóalváz (5) hossztartói könnyű de merev u. n. szekrény-30 tartó szerkezetűek, célszerűen könnyű hengerelt részekből. A 2. ábrán látható keresztmetszetben mindegyik hossztartó két (24) gerinclemezből, (25) szögvasakból és (26) öviemezekből áll. Ez utóbbiak azon-35 ban a hossztartónak csak középső részére terjednek ki. A (27) csapágyházak, amelyeket a forgóalvázban a (28) vezetékrudak vezetnek, a forgóalvázat a lemezes, fél elliptikus (29) 40 rugók útján' támasztják meg, amelyek a forgóalváz tengelyei felett és a forgóalváz főtartóinak (24) gerinclemezei között vannak elhelyezve. Ezek a (29) rugók úgy vannak méretezve, hogy összenyomódásuk 45 sokkal nagyobb (kb. ötszörös) legyen, mint a (16) csavarrugókká. A kétféle rugó továbbá úgy van méretezve, hogy saját rezgésszámuk erősen különbözzék, úgy, hogy a lökések, pl. síncsatlakozási lökések, erő-50 sen gyengülve vagy egyáltalán nem adódnak át az (1) alváznak. Elliptikus rugók alkalmazásának még az az ismeretes előnye van, hogy az ilyen rugók, nagy behajlásuk ellenére, könnyen elhelyezhetők az alvázon. Megjegyezzük még, hogy a (29) rugók és a (12) függesztőrudak tömören és kényelmesen vannak az (5) hossztartók (24) gerinclemezei között elhelyezve. Amikor a jármű kanyarulatba kerül, a (12) függesztőrudak lehetővé teszik a (2) 6 járműtest és az (1) alváz kifelé való némi elmozdulását a centrifugális erő következtében (a 2. ábrán látható esetben balfellé), úgy, hogy súlypontjuk a (13, 14) függesztőrúd csúcsokhoz képest kifelé tolódik. Ilyen 6 módon a (16) és (29) rugók által hordott részsúlyok a görbület belső és külső oldalán csökkennek illetőleg növekednek, amit még a centrifugális erő közvetlen hatása is növel. Ennek a különböző meg- 7i terhelésnek a következtében a külső oldalon levő (16, 29) rugók erősebben nyomódnak össze, mint a belső oldalon levők, és az (1) alváz a külső kerekek felé jobban lehajlik és így, legalább részben kiegyen- 7£ litődik a külső sínszál túlemelkedése. Az (1) alváz síkja így végeredményben vízszintesebb, mint a sínek síkja. Továbbá a (12) függesztőrudaknak adott szabad mozgási lehetőség lehetővé teszi a forgóalváz 8(1 számára, hogy fokozatosan alkalmazkodjék irányváltozásokhoz és anélkül, hogy a (2) járműtestre ütést származtatna át. Könnyen érthető, hogy a fent leírt elrendezés elég bő helyet hagy (az ábrán 85 nem ábrázolt) hajtómű számára, beleértve pl. a kardántengelyt, a csavarhajtómű házát, a forgatónyomaték visszahatását felvevő szerveket, stb. — továbbá a szokásos fékezőberendezés és egyéb szükséges beren- 90 dezések számára. A 4. és 5. ábrán ábrázolt másik változatnál, a (3a) tartóoszlopok alsó végükön a (30) keresztdarabbal vannak összekötve, amely az (1) alváz alatt és annak egész 95 szélességére kiterjed és ahhoz középen is csatlakozik. A forgóalváz hossztartóinak (24) gerinclemezei között a (30) keresztdarab a (31) kettős kardáncsuklók útján áll a (32) függesztőrudak alsó végeivel kap- 10C csolatban. E (32) függesztőrudak felső végei a (34) nyeregdarabokat magukban foglaló (33) kettős kardáncsuklók útján a (35) ágyazó lapokra támaszkodnak. Az utóbbiakat viszont az (5) hossztartók tá- 105 masztják alá a (36) gumialátétek vagy — tömbök vagy csavarvonalalakú nyomórugók útján, amelyek a hossztartók (24) gerinclemezei közé vannak beerősítve. A 6. ábra szerinti elrendezés a 4. és 5. ábra 110 szerintihez hasonlít, azzal a különbséggel, hogy a felső (33) kettős kardáncsuklók mindegyike egy lemezes (37) rugó közepén van felfüggesztve. Ez a (37) rugó lapos (38) végekkel van ellátva, melyek az (5) 115 hossztartó tetején a (39) vezetékre erősített ágyazó részében csúsznak. A 4—6. áb-