115671. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémtestek összekötésére

MAGYAR KIRÍLY1 SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 115671. SZÁM. XVI/e. (Xll/e.) OSZTÁLY. — G. 7918. ALAPSZÁM. Eljárás fémtestek összekötésére. Gordon Frederick Félix kohász és rész vény társasági igazgató Sheftteld. A bejelentés napja 1935. évi április hó 10-ike. Angolországi elsőbbsége 1934. évi április hó 12-ike. A találmány szerinti eljárás fémtestek összekötésére vonatkozik oly módon, hogy a több rétegben egymással összekötendő fémtestek egyesítendő felületei közé kötő-5 anyagot helyezünk el s a felületek kötését egyidejűleg hő vagy hő és nyomás segélyével biztosítjuk. Az eljárás használható közönséges vas és acélnak, ötvözött vas és acéllal való összekötésére, hogy 10 az ily módon kötött anyagból vastag és vékony lemezek, tömbök, csövek és más termékek készüljenek de különösen alkalmas az eljárás alacsony és magas széntartalmú acéloknak, gyorsesztergaacélok-15 nak és rozsdaálló acéloknak összekötésére. Az eljárás azonban nincsen korlátozva egyedül erre a területre, más fémek és ötvözetek kombinációjára is alkalmas. Az eljárásnál használt, az egymással egye-20 sítendő fémek közötti kötőanyagréteg szilárdsága olyan, hpgy az előállított, összekötött test egészében megmunkálható, vagyis hátrány nélkül hőkezelésnek, edzésnek, temperálásnak vethető alá. Azonkívül me-25 chanikailag megmunkálható, hengerelhető, kovácsolható, kalapácsolható, sajtolható és mindazon műveleteknek alávethető melyek szükségesek a nyers bugából a félkészvagy kész gyártmányok előállításához, 30 A találmány szerint a kötőanyagnak olyannak kell lennie, hogy 1400° C meg nem haladó hőmérsékletnél1

megolvadjon, mely hőmérséklet azonban ne legyen olyan magas, hogy károsan befolyásolja az ösz-35 szekötendő fémtestekben levő fémek tulajdonságait, de viszont a kötőanyag ne olvadjon meg annál a hőmérsékletnél, melyet az összekötött anyag megmunkálásánál használunk (pl. 1100° C alatt). Kísérleteim eredményeként azt talál- 40-tam, hogy a fémmangán egyedül vagy fémötvözetei vagy azoknak keveréke, mélynek lényeges alkatrésze a mangán, oly kötőanyag, mely az említett tulajdonságokkal rendelkezik. 45 A találmány szerinti eljárás tehát azzal jellemezhető, hogy a fémtesteket oly módon kötjük össze, hogy az érintkező felületeik közé fémes kölőanyagréteget helyezünk el, a fémtömböket felmelegítjük, 50-vagy felmelegítjük és nyomás alatt összesajtoljuk, melynél a kötőanyagréteg legjellemzőbb alkatrésze a mangán. Az eljárásban a mangánt vagy egyedül használjuk vagy egy, vagy több fémmel, 55 mint pl. nikkel, A*as, kobalt és krómmal együttesen. Ha a mangánt nikkellel, vassal, kobalttal vagy chrommali, vagy e négy fém kombinációjával használjuk, akkor tapasztalat 60-szerint, a legjobb keveréksorozatok azok, melyek 98®/o—10%-ig terjedő mangántartalommal bírnak. Ezek a keverési aránysorozatok felelnek meg legjobban: Azokkal a keverékekkel is, melyeik 10»/o-náL 65-kevesebb mangánt tartalmaznak, még lehetséges eléggé megmunkálható, a gyakorlati követelményeknek megfelelő kötést elérni. Ezek azonban még sem munkáihatók meg oly tökéletesen, mint a magasabb 70 százalékos mangántartalmú kötőanyaggal készült kötések. Általánosságban azok a jó keverékek, melyek 90%—20«/o mangánt tartalmazr