115599. lajstromszámú szabadalom • Villamossági különösen olajjal töltött villamos készülékekhez

szerelt (106) rudat alkalmazhatunk, amclv jól tömített szelencén át hatol a tartány belsejébe és abban eltolható. Ha a rudat a tartányba betoljuk, akkor a (104) ütkö-5 zők mindkét (84) és (99) úszót lebuktatják, úgyhogy az azokkal vezérelt higanykapcsoiócsövek vagy más kapcsolóeszközök működésbe lépnek. Ha a (93) duzzaszlócsappantyúval összekötőt 1 kapcsoló-10 szervet is ellenőrizni kívánjuk, akkor a (106, rudat nemcsak lesüllyesztjük. hanem el is forgatjuk, úgyhogy a (105) ütköző a (86) csappantyú síkjába kerül. Ha a (106) rudat továbbforgatjuk, a (105) 15 ütköző a csappantyút kiváltási helyzetébe löki. A (.106) rudat önsúlyával szemben ható rugóval is felszerelhetjük. Kitűnt, hogy az olajáramban elrendezett úszó forgási csapjának elhelyezése az 20 úszónak üzemzavar cselén való üzembiztos kiváltása szempontjából fonlos. Közvetlen elhelyezés, illetőleg ágyazás esetén előfordulhat, hogy az úszó az olajáramban lengéseket végez, anélkül azonban, hogy 25 kiváltási helyzetét elérné. Viszont ha a . forgási csapot helyesen ágyazzuk, az úszó a 0-helyzetből való kitérése után a fokozatosan növekvő forgónyomalék hatása alatt, amelyet az olajáram fejt ki, eléri a 30 kiváltási helyzetet. Ezeket a viszonyokat a 20. és 21. ábrák kapcsán közelebbről magyarázzuk. A 20. ábra példaként ilyen úszót mutat. A (111) úszó a transzformálor-tartálya 35 és az olajlágulási edény közötti (112) csővezetékbe iktatott (113) edénybe van beépítve. (114) az olajtükör. Az olaj a (115) nyíl irányában áramlik. A (111) úszó a (116) csap körül lengethelően van meg-40 erősítve és a teljes vonallal kihúzott helyzetben áll, ha nincs lényeges olajáramlás a csővezetékben és a (114) olajtükör elég magas. Ha a (113) edényben az. olajlükör sülyed, az úszó eléri a szaggatott vonal -45 lal kihúzott (117) helyzetet, amelyben pl. jelzőáramkört zár. Ugyanezt a helyzetet eléri az .úszó akkor is. ha az olajáram' sebessége az előre meghatározott értéknél nagyobb és az olajáram által az úszóra 50 kifejtetett forgatónyomaték nagyobb, mint a felhajtóerő adta nyomaték. Az úszóra tehát két erő hat, amelyeknek támadási pontja az úszó (118) súlypontja. A 20. ábrán feltüntetett úszó hengeres 55 test és a (118) ponton megy át a henger tengelye. A felhajtó erőt (A)-val jelöltük, melynek a (116) forgási csapra vonatkoztatott karja (b). Az áramló olaj keltett© súrlódás ugyancsak a (118) súlyponton hat és iránya (P'). E (P) erőnek a (116) 60 forgási pontra vonatkoztatott karja (a). Ha a (P) erő nyomatéka a felhajtóerő nyomatékánál nagyobb, akkor az olajáram az úszót a (117) helyzetbe nyomja. Ez cselben a (P) erő nyomatéka csökken és 65 a (P) erő (P') egyenes mentén hat. (P') karja (a')-re csökken, a felhajtóerő karja pedig (b')-re nő. Ha a sebesség ingadozik vagy a kritikus érték közelébe kerül, amelyen túl kell haladnia, ha azt kívánjuk, 70 hogy az úszó működésbe lépjen, az úszó nyugtalan lengő mozgásokat végez. Ilyen cselben ugyan az olaj-sebesség elegendő ahhoz, hogy az úszót bizonyos mértékben elmozdítsa, az olajáram azonban nem 75 képes olyan nagyobb nyomatékot létrehozni, amely elegendő volna ahhoz, hogy az úszót a kiváltási helyzetbe hozza, vagy az úszó ebbe a kiváltási helyzetbe csak rövid időre kerül. Ez esetben az, úszóbe- 80 rendezés bizonytalanul működik és az üzemi feltételeket .nem elégíti ki. E hiányok kiküszöbölése végeit a találmány értelmében az úszó forgási pontját, illetőleg az úszó forgási tengelyét az 85 olajsebesség kellette erők, valamint az áramló szigetelőközeg félhajlóerejének hatásvonalához viszonyítva olyan viszonylagos helyzetbe hozzuk, hogv a sebességi nyomás hatásvonalának az úszó forgási 90 pontjától való távolsága az úszó kiváltási helyzetében nagyobb, mint annak nyugalmi heylzelében. Ilyen megoldást mutat pl. a 21. ábra. A nyugalmi helyzetében levő (121) úszóra 95 az olajáram a (125) nyíl irányában (P) erővel, a felhajtóerő pedig az (A) vonal mentén hat. Mindkét erő az úszó (128) súlypontján lámád. Az (A) és (P) erők karjait itt is (a) és (b) betűkkel jelöltük 100 Ha az olajáram az úszót a szaggatva rajzolt (127) helyzetbe nyomja, akkor az úszóra haló (P') erőnek az úszó (126) forgástengelyére kifejtett nyomatéka lényegesen megnő, mert az erő karja (a)-ról 105 (a')-re növekedett. Ezzel szemben a felhajtóerő nyomatéka csökkent, abban az arányban, amint a (b) kar (b')-re rövidül. Ha az olajáram sebessége a kritikus sebességet meghaladja, az úszó minden körül- 110 mények között kellő biztonsággal eljut a (127) kiváltási helyzetbe anélkül, hogy zavaró lengéseket végezne. Ennél a berendezésnél azonban az úszó önideje is, tehát az az idő, amely ellelik, míg az úszó nyu- 115 galmi helyzetéből ,a kiváltási helyzetbe jut, lényegesen megrövidült. Míg az úszó a 20. ábrán feltüntetett példánál a (P) erő