115542. lajstromszámú szabadalom • Kétaknás tüzelőberendezés

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 115542. SZÁM. V/h. OSZTÁLY. — Ji. 12388. ALAPSZÁM. Kétaknás tüzelőberendezés. Beck István oki. gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1934. évi február hó 15-ike. A közönséges!, ké'aknás tüzelőberendezések az éghető illó anyagokat nagymennyáiségben tartalmazó, ú n. «gázdús», rossz minőségű szénfajtáknak, pi. a harnaszén•> nek eltüzelésére alkalmatlanok, mert az ily szénifajtákból hirtelen, nagy tömegben fejlődő égési gázok füstkicsapásokat, sőt esetleg robbanásokat is okozhatnak. A barnaszén eltüzeléséhez szükséges, az em-10 lített hátrányokat kiküszöbölő fokozatos előmelegítés, valamint fokozatos kigázosítás és elégetés elérésére lánc- vagy vándorrostélyos tüzelőberendezéseket alkalmaztak, ezek azonban aránylag igen költsége-15 sek és különösen kisebb berendezésekhez nem jöhetnek tekintetbe. A gázdús szénfajták elégetése továbbá a szokottnál nagyobb lángteret igényel, mely a láng szabad kifejlődését és a füstgázok 30 tökéletes elégését van hivatva biztosítani. Ezért kétaknás, vagyis külön töltőaknás és tüzelő- vagy lángaknás berendezéseket alkalmaztak, melyek azonban egyszer s mindenkorra csakis: az ily gázdás szénfaj-25 ták eltüzelésére valók. Az ily szénfajták elégetésére továbbá már oly tüzelőszerkezeteket is javasolták, amelyeknél a tüzelőanyag egy függélyes vagy többé-kevésbé ferde rostély vagyis állórostély és vízzel 80 hűtött, függélyes csövekből álló fal között a barnasizéntüzelésnél megkívánt, aránylag vékony, függélyes rétegben, saját súlyánál fogva fokozatosian sülyedt, aholis a tüzelőanyag elégetésénél a fejlődő füstgázok a 35 esősor egyes csövei között meghagyott ró* seken át jutottak a lángtérbe (v. ö. DonneJey cikkéi a <Zeitschrift des Vereins deutscher Ingenieure» 1885. évfolyamának 665. oldalán). Ez utóbbi szerkezetek a vándorrostélyos szerkezeteknél kevésbé 40 költségesek ugyan, azonban eddigi elhelyezési módjuk, különösen a központi fűtőberendezésekhez való tagos öntöttvaskazánokkal kapcsolatban, a gyakorlati követelményeknek nem felelt meg. Nevezetesen 45 az ily tüzelőszerkezeteket a tagos öntöttvaskazánok belsejében helyezték el, vagy pedig a kazán homlokfalát leszerelték és e tüzelőszerkezetet a kazán elé építették, azaz előtüzelés alakjában alkalmazták. Az 50 előbbi megoldás a karán lángterének jelentékeny szűkítésével járt, tehát a szabad lángkifejlődést meggátolja és így füstmentes tüzelést nem volt képes biztosítani. E megoldás továbbá a tüzelést nehezen hozzá- 55 férhetővé és általában a kezelést körülményessé tette. Az előtüzelésesi megoldás a nagyobb helyszükséglet hátrányával járt és azonkívül a tüzelőszerkezetek e fajtájával a vándor- 60 rositéiyosszerkeze'jekkel szemben magában véve elérhető költségmegtakarítást felemésztette. sőt további költségeket okozott, minthogy a kazán külön előépítményt igényeit, melynél nemcsak a baépítiendő álló- 65 rostélyra és a vízzel hűtött külön csősorra, hanem, az utóbbinak az öntöttvas, kazántagok víztiereiben lévő, felhevítendő víz keringésébe való bekapcsolásához külön csővezetékre és csőösszeköttetésekre volt 70 szükség. A találmány egyrészt a költséges vándorrostélyos berendezésekkel szemben, valamint az addigi egyéb, különösen kétt