115540. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés legalább egyik végükön befelé megvastagított falu csövek előállítására

MAGYAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 115540. SZÁM. V/e/1. OSZTÁLY. — W. 6308. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés legalább egyik végükön befelé megvastagított falú csövek előállítására. Weiss Manfréd acél- és fém mű vei r. t. cég1

, Budapest. A bejelentés napja 1935. évi janius hó 21-ike. A találmány eljárás legalább egyik végükön, sőt rendszei'int mindkét végükön befelé megvastagított falú csöveknek, főleg vascsöveknek, zarándokjárású henger-5 művön való előállítására, valamint ennek foganatosítására való berendzés. Végükön befelé megvastagított falú csövek tudvalevőleg főleg fúrórudazatcsövekként használatosak és előállítá-10 sukra számos eljárás ismeretes. Ilyen eljárásókat ismertetnek például a 104.014. és 104.157. számú magyar szabadalmi leírások. A találmány olyan eljárás, mellyel az 15 ilyen csövek az eddig ismereteséknél egyszerűbb módon, tehát olcsóbban állíthatók elő, teljesen kifogástalan, sőt esetleg az eddiginél jobb minőségben. A találmány szerinti eljárással az ilye u 20 csöveket szintén nyers, üreges munkadarabnak, az úgynevezett bocsnák vagy hüvelynek vége felé levékonyodó tövisen való, zarándokjárású hengerművön történő hengerlésével, a szokásos módon ké-25 szítjük és az eljárás az eddigiéktől csak a csövek befelé megvastagított falú végeinek előállításában tér lényegesen el. A találmány szerinti eljárással a csövek úgy mellső, mint hátsó végeinek falvasta-30 gítását elérhetjük, akár külön-külön, akár együtt, azaz a csőnek csak egyik, osak másik, vagy mindkét végét készíthetjük befelé vastagodó falúra. A cső mellső végének azt nevezzük, ahol a nyers hüvely 35 hengerlését megkezdjük. A találmány szerinti eljárás lényege abban van, hogy akár a mellső, akár a hátsó, akár mindkét csővég falának befelé való megvastagítását úgy végezzük, hogy a hüvely hátsó vége eközben a le- 40 húzóhüvely útján a tüsketartóra támaszkodik. A csövek íalának befelé történő megvastagítását a cső mellső végénél a találmány szerint ligy érjük el, hogy a hen- 45 gerlést a tüsketartóhoz képest hosszirányban elmozgatható, önmagában véve ismeretes módon, végén vékonyabb tüskén foganatosítjuk, mely a tüsketartóban célszerűen fékezetten és úgy van elhelyezve, 50 hogy ahhoz képest megszabott hosszúságú úton mozdulhasson el, de el ne fordulhasson. Maga a tüsketartó ismeretes módon, pl. pneumatikus henger dugattyújához, e henger pedig hidraulikus tolópadhoz, van 55 megerősítve. A tüskének a tüsketartóhoz képesti elmozdulási lehetőségét (útját) ligy szabjuk meg, hogy elegendő legyen annak a. megnyúlásnak kiegyenlítésére, mely a hüvely megvastagított falú cső- 60 véget alkotó részének kihengerlésekor, illetve a tüske vékonyabb végére való ráhengerlésekor a hüvely anyagában végbemegy, anélkül, hogy e megnyúlás kiegyenlítésére az anyagnak a tüske kisebb 65 átmérőjű részéhez képest el kellene mozdulnia, azaz a tüske végéről ekkor még le kellene tolódnia. Az ily módon való hengerlésnek a 104.014. számú magyar szabadalmi leírásban ismertetett eljárás- 70