115533. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú hajtóberendezés rácsvezérlésű egyenirányítókból való áramtáplálásához
MAGTÁR KIBÁLYI't^jZ^p SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 115533. SZÁM. VII 'g. OSZTÁLY. — S. 1564:5. ALAPSZÁM. Egyenáramú hajtóberendezés rácsvezérlésű egyenirányítókból való áramtápláláshoz. Siemens-Schuckertwerke Aktiengesellschaft Berliii-Siemeiisstadt. A bejelentés napja 1934. évi november hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi november hó 7-ike. Ismeretesek olyan berendezések, amelyeknél egyenáramú motorokat váltakozóáramú hálózatból, rácsvezérlésű egyenirányítókkal táplálnak és amelyeknél1 a 5 feszültség középértékét az egyenirányító szabályozásával befolyásolják. A rácsvezérlés következtében olyan egyenáramot kapunk, amelyre különleges hullámosságú váltakozcáram vtin szuperponálva éi amely 10 az; egyenáramú motorok kommutálási vi• szonyait lényegesen rontja, A találmány célja a kommutálási viszonyok javítása. Az 1. ábrában olyan diagrammot mutatunk be, .amelyben (a) az elektromotoros erő 15 vektora, amelyet a váltópólussal kedvező villamos viszonyok elérése végett a kommutáló tekercsben kell előállítani, Cb) az a vektor, amely a váltómező csillapítása következtében áll elő, míg (c) az elek-20 troniotoros erő, még pedig az az elektromotoros erő. amelyet transzformátorátvitel útján a hullámos lefolyású áram indukál. Többfázisú egyenirányítókból táplált berendezéseknél, már javasolták, hogy 25 a mezőtekercseléssel lehetőség szerint indukciómentes ohmikus ellenállást kapcsoljanak párhuzamosan, hogy így a váltóimező gerjesztését a lehetőség szerint elnyomják. A diagrammra vonatkoztatva ez az 30 ismert javaslat azt jelenti, hogy a (c) transzformátoros elektromotoros erőt lehetőleg kicsinnyé kell tenni. Evégből a párhuzamos ellenállást szintén a lehetőség szerint kicsinyre választják és itt határt 35 a kollektor-körtűz lehetősége szab. Egyfázisú hálózatból táplált egyenirányítóknál a kommutálási feltételek lényegesen nehezebbek, mert a hullámosság ez esetben sokkal nagyobb. A találmány értelmében a viszonyokat 40 lényegesen javítjuk úgy, hogy a gerjesztőtekerccsel szintén ellenállást kapcsolunk párhuzamosan, azonban ezt az ismert eljárástól eltérően nem úgy választjuk meg, hogy a transzformátoros elektromotoros 45 erő a lehető legnagyobb mértékben elnyomassék, hanem ezt az ellenállást úgy méretezzük, hogy a (c) elektromotoros erő olyan nagy legyen, hogy a (b—c) vektorok végpontjai lehetőleg közel essenek az (a) 50 vektor végpontjához. Figyelemmel kell lennünk arra, hogy a (c) vektor szempontjából különösen a magasabb harmönikusok mérvadók, mert a traniszformatorikus átvitel hatásossága a frekvenciával tekinté- 55 lyesen növekszik. A Msöhullámok nagysága az egyenirányító mindenkori kivezérlésétől függ. Az áramkommutálás jóságának szempontjából c felsőhullámok által létesített áramváltó- 60 hibák összege mérvadó. Ez az összeg végtelen sor tagjainak összege és adott esetben elméletileg végtelen nagy lehet. Ebből az következik, hogy tág határok között szabályozható motorok esetén, pl. vasúti 65 motoroknál a munkafeltételek rendkívül kedvezőtlenek, mert mindig fennáll az a lehetőség, hogy valamelyik terhelési alapnál a (c) vektor értéke annyira megnő, hogy a motor használható kommutálása 70 szempontjából még megengedhető hibaelektromotoroserőt meghaladja. Hiba-elektromotoroserőn azt a vektort értjük, melyre szükség van ahhoz, hogy az 1. vagy 2.
