115525. lajstromszámú szabadalom • Kerékpárbilincs
MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 115520. SZÁM. XX/C. OSZTÁLY. K. 12207. ALAPSZÁM. Kerékpárbilincs. Kallós J. Gyula részvénytársasági igazgató Budapest. A bejelentés napja 1935. évi december hó 19-ike. Kerékpárlopás elleni védekezésre eddigelé használatos lakatok azért nem felelnek meg céljuknak, inert a lakatkengyel igen erős méretezés mellett is, áttételes 5 csípőfogóval, aránylag észrevételnül átvágható, mikor is a kerékpár szabaddá válik és feltűnés nélkül elvihető. A találmány a lakattal való kerékpárbiztosítás hátrányait szünteti meg és pe-10 dig azzal, hogy — célszerűen — az első futókerék koszorújának a váz rúddal való összekapcsolására olyan csuklóspántszerü kilincset alkalmazunk, amelynek egyik ágán zárszerkezetet magában foglaló tok 15 van, másik ága pedig e tokba siilyedő és így hozzá nem férhető fedőlapban végződik, amelynek befelé álló, elreteszelhető szerve, pl. kampója vagy füle van. A csuklóspántszerű bilincset helyettesíthet-20 jük acélscílronnyal is,amely esetben annak egyik végén a zárszerkezetes tokot, másik végén pedig a tokba siilyedő vagy hatoló és elreteszelhető lapot vagy megfelelően alakított tagot erősítjük meg. A mellékelt rajzon a találmány szerinti kerékpárbilincs két példaképeni kiviteli alakja látható. Az 1. ábra az egyik foganatosítási alak oldalnézete, részben metszete; a 2. ábra az egyik bilincság egy részének homloknézete, belülről nézve. A 50 55 25 30 3. ábra a másik kiviteli alaknak és alkalmazási módjának oldalnézete, i Az 1. és 2. ábrán feltüntetett kivitéí| pél-35 dában az (a) csukló körül nyitható és csukható, előnyösen, szalagvasból való bilincs két ága úgy van hajlítva, hogy az egymást körgyűrűvé kiegészítő, félköralakú (bl, cl) bilincsrészek a kerékpár vázrudát vegyék körül, míg a (b2, c2) bi- 40 lincs részek akként vannak alakítva, hogy csukott állapotban a mellső futókerék abroncsát a sárvédővel együtt körülfoghassák. A bilincsnek e részei, mivel könnyebben hozzáférhetők, erős (b3, c3) szélmere- 45 vítést mutatnak, ami az átvágást felette megnehezíti. A£ egyik bilincság vége (b4) zártokká, a másik bilincság vége pedig csukott állapotban a zártokba siilyedő (c4) fedőlappá van kiképezve. A (d) kulcslyukon keresztül bedughatö kulccsal működtetett, a (b4) tokban elhelyezett, megfelelő zárszerkezetnek, pl. befelé kiálló (e) kengyele van, mely a (c4) í'edőlap belső oldalán lévő (f) kampót reteszeli el. A tokban elhelyezett zárnak zárnyelve is lehet, amikor is a fedőlapon a zartokba hatoló fület alkalmazunk, amelyet a zárnyelv ismert módon elreteszel. A 3. ábrán bemutatott, példaképeni ki- go vitelí alak a fentiekben ismertetett megoldástól annyiban tér el, hogy a kulccsal működtetett zárat magában foglaló (g) zártok és az ebbe sülyedő (h) fedőlap nem egy-egy bilincságon, hanem (k) sodrony- 55 kötél végein van megerősítve, amely sodronykötél az (m) váz rudat, (n) kerékkoszorút és (o) sárvédőt együttesen körülveszi. Ugy is eljárhatunk, hogy a sodronykötél egyik végét a másik végén megerősített 70 zártok megfelelő kivágásába tolhatóvá vagy azon keresztüldughatóvá képezzük ki. mert ezzel is elkerüljük az aránylag könnyen átvágható lakatkengyelből származó hátrányokat és amellett olyan biz- 75 tosító szerkezetünk van, mely a kerékpár-