115502. lajstromszámú szabadalom • Gyűrőrostélyos, töltőaknás kályha, levegőelőmelegítő csatornával

MAGYAR KIRÁLYI ®jKj|| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 115502. SZÁM. II/LL. OSZTÁLY. — D. 4771. ALAPSZÁM. Gyürürostélyos, töltó'aknás kályha, levegőelőmelegitő csatornával. Dziki Ferenc művezető Budapest. A bejelentés napja 1936. évi február hó 10-ike. A találmány szerinti kályha rostélya kúpalakú és központosán; egymásra helyezett, tetszésszerinti számú, folyton kisebbedő gyűrűkből áll. Az egymásra ra-5 kott gyűrűk szélükkel nem feküsznek egymásra, hanem akkora hézag van mindem egyes gyűrű között, hogy a levegő a hamutérből e hézagokon a tüzelőtérbe áramolhasson. 10 A gyűrűrostély felett, célszerűen, ugyancsak központos elrendezéssel, úgy helyezkedik el a kályhán végigmenő töltőakna, hogy alsó szája közvetlenül a felső rostélygyűrűnél végződik, felső szája pe:5 dig a szabadba ér. A rostélygyűrűk fölé épített töltőaknát, a töltőaknánál nagyobb belső átméretű samottfal veszi körül. A samottfal és a töltőakna közötti, szabad téren át a külső !0 levegő, a gyűrűrostély fölött úgy vezetődik a tüzelőtérbe, hogy a samottfal és a töltőakna által képezett légcsatornán átáramló levegő közvetlenül az égő szénre jusson. Mivel pedig a légcsatorna samott-5 fala belülről a tüzelőteret határolja, természetes, hogy — tüzeléskar — a légcsatorna samottfala is átmelegszik és igy az égő szénre meleg levegő áramlik. A találmánybeli gyűrűrostély alkalma-0 zásával egyrészt a rostélyfelületet növeljük, másrészt pedig — mivel a szén nem fekhetik teljes súlyával az erősen lejtősfalú rostélyzatra és így a légáteresztő nyílásokat sem tömi el oly nagyon, mint a 5 vízszintes tűzrostélyoknál — a lejtősfalú gyíLrűrostélyon elterülő szénréteget a levegő könnyebben átjárja. A szénakna körül elrendezett légcsatornán. közvetlenül a tűzre áramló, meleg levegő tökéletes elégést eredményez; azzal 40 pedig, hogy a tölitőakna kiömlőnyílása közvetlenül a gyűrűrostély felett van, azt érjük ei, hogy a töltőaknában tárolt szén, a tűzfészekben elégett szenet, a kúpalakú rostélyon, önsúlyánál fogva, 45 lefelé csúszva, a szükséghez mérten és egyenletlesen mindig pótolni tudja, egyben pedig a mozgásban lévő szén a rostélyt is megtisztítja. A mellékelt rajz 50 1. ábrája, a találmánybeli kályhának egy példaképpen fölvett alakját, hosszmetszetben szemlélteti. A 2. ábra a rostélygyűrűk egymásra helyezésének egyik megoldási módját, ke- 55 resztmetszetben mutatja be, míg a 3. és 4. ábrán égy kör- és egy sokszögalapú rostélygyűrű, felülnézetben látható. A kályha (n) hamuterét felülről hatá- 60 roló (p) rácson egymás fölött helyezkednek el a folyton kisebbedő (h) rostélygyűrűk. A (h) rostélygyűrűk központosán, úgy vannak egymásra rakva, hogy az egymásfölötti (h) gyűrűk között a lég- <55 áteresztő (m) nyílásoki képződnek, mely (m) nyílásokon, az (n) hamutérből a (h) gyűrűk belső (hl) üregein át, a levegő a tűzfészekbe áramlik és a rostélyt körülfogó szénréteget átjárja. Azt, hogy az 70 egymásra helyezett (h) gyűrűk között a légáteresztő (m) nyílások (továbbiaikban: légrés©k) képződhessenek, többféleképpen érhetjük el és a gyűrűket is ennek meg-