115501. lajstromszámú szabadalom • Galvánelem, főleg villamos akkumulátor

IAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BffiÓSiö SZABADALMI LEIRAS 115501. szám. ü 0 VII E. OSZTÁI.V. — A. 3iH2. ALAPSZÁM. mama Galvánelem, főleg villamos akkumulátor. Accumulatorea-Fabrik Aktieiigesellschaft cég' Berlin. Pótsz&badalom a 113661. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentés napja 1934. évi október hó 31-ifce. Németországi elsőbbsége 1933. évi december hó 16-ika. A találmány a 113.661. számú törzs szabadalomban védett galvánelem további kiképzése. A törzsszabadalom szerinti galvánelemnél az üzemköziben vagy áram-5 mentes állapotban való állásánál keletkező gázokat egyrészt oxidálólag, másrészt. redukálólag iható kémiailag aktív testek égetik el, amelyek — esetleg katalizátorok hozzáadásával — a gázok lángnél-10 küli elégetéséhez vagy adszorpciójához külön .aktíváltatnak. A nemkívánatos gázfelgyülemlésnek kellő sebességgel való kiküszöbölésére szükséges egyrészt, hogy az aktív adszorpciós testek a gáztérbe be-15 nyúljanak és másrészt, hogy az elem újbóli feltöltésénél regenerálhatok legyenek. E két feltétel teljesítésére a törzsszabadalom egyrészt az aktív testeknek az 20 elektrolitból kivehető segédelektróda alakjában való elrendezését javasolja, másrészt az Ott ismertetett elem főelektródáinak felső részei oly adszorpciós testekként vannak kiképezve, melyek az elek-25 trolitból állandóan kinyúlnak és az elektrolit kapilláris felszívódása folytán, az elem feltöltésénél, a főelektródákkal együtt regenerálódik. '' . , Azt találtuk, hogy a törzsszabadalom 30 szerinti kiviteli alakok az akkumulátor üzemiben nem kezelhetők mindig elég könnyen. Még, ha törzsszabadalom értelmében, a lemezsorozat felső részeit ha&z>•'., náljuk adszorpciós testekként és az elek-8^-lrolitet, atöltés után, bizonyos szintig, a lemexsorozat kivágásán át vételeztük el, ami feltétlen könnyítést jelent, akkor is sokszor terhes és időtrabló az elektrolit kezelése. Sikerült e hátrányokat további intézkedésekkel kiküszöbölnünk. Vezető 40 szempontként a fent említett két feltétel volt mérvadó; ezek az adszorpciós testeknek a gázi'ázisüal való kielégítő érintk^ését kívánják meg és az adszorpciós testéknek a töltésnél végbemenő elektrolites re- 45 generálásakor az elektrolittel való jő érintkezési ige nyelnek. Ezt a találmány szerint oly berendezéssel érjük el, melynek révén a töltéskor, ill. üzem köziben vagy nyugalomban az elemben fellépő 50 hidro-, ill. aerodinamikus erők úgy változ- ' tatják az elektrolit felszínét, hogy az egyrészt oxidálódik, másrészt redukálólaeg -*•' ható vegyileg aktív testek töltés alatt az elektrolittel és üzemben vagy állásnál a 55 gázokkal jutnak érintkezésbe. Emez intézkedések folytán az első esetben az elektrolit, kiszögelő részét pontosan hozzászaibhatjuk az adszorpciós-massza szükséglethez, míg a második esetben, a töltésnél és Jj sütésnél, ill. árammentes állásnál nívó-különbségeket sikerül elérni. Gáztelepeknél már javasolták az elektrolit felszínének a töltésnél keletkezői aerodina-j mikus erőkkel süllyesztését és ily módon a depolarizátorokként működő elektródák jobb hatásának biztosítását. Az 1. ábra oly akkumulátort szemléltet, melynek negatív elektródája kis mértékben utángázosodó, úgy hogy a hidrogént 70 nem kell eltávolítani. Az ,oró®ént egyszerűen a lúgfelszín sülyedése után kiszögelj