115420. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vilalmos izzólámpák világítótestein fémes lecsapódások előállítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSlfl SZABADALMI LEÍRÁS 115420. SZÁM. VII/ll. OSZTÁLY. — T. ÍÍ/ÍOO. ALAPSZÁM. Eljárás villamos izzólámpák világítótestein fémes lecsapódások előállítására. Dr. Trenzeu Carl vegyész Luzern és Astroii A. Gr. cég Ivrlens (Svájc). A. bejelentés napja 1935. évi julius hó 18-ika. Svájci elsőbbsége 1931. évi augusztus hó 1-je. A találmány eljárás villamos izzólámpák világító testein fémes lacsapódások előállítására. Az eljárás veleje az, hogy a lecsapódásokat a világító testeknek kar-5 bonilok atmoszférájában végzett melegítésével idézzük elő. Az eljárást p. o. akként foganatosíthatjuk, hogy először is az izzólámpaburát valamilyen fémkarbonil behelyezése és a le-10 vegőnek a burából való eltávolítása, esetleg közömbös gázokkal való helyettesítése után, kívülről a használt fémkarbonil szublimálódási pontjáig hevítjük. Ezután a világító testet a fémkarbonilból és eset-15 leg közömbös gázból álló atmoszférában, célszerűen villamos úton, legalább is a használt fémkarbonil bomlási hőmérsékletére hevítjük. Az eközben a gázfázisból kiváló fém jobbá teszi a lámpát, amennyi-20 ben azonos élettartam mellett erősebb fénye vagy pedig azonos fény mellett hoszszabb élettartama lesz. A lecsapódó fémréteg a világító testtel teljesen összenő és felszíne a gázfázisból való keletkezésének 25 megfelelően tömött és sima. A lecsapódást az izzótesten ennek az izzólámpaburába való behelyezése előtt is létesíthetjük. A fémkarbonilt p. o. szilárd halmazállapotban helyezhetjük az izzólámpaburába. 30 Ezután a levegőt az izzólámpaburából eltávolíthatjuk és a burát a használt fémkarbonil szublimálódási hőmérsékletéig hevítjük. Erre a világító testet hevítjük villamos árammal a fémkarbonil-atmosz-35 férában a karbonil bomlási hőmérsékletén túl. amikor is a tiszta fém kiválik és a világító test felszínén lecsapódik. A keletkező gázalakú bomlástermékeket, nevezetesen a szénoxidot, e folyamat alatt kiszívhatjuk. Ha pl. volfrámkarbon ilt hasz- 40 nálunk; hogy wolfrám-izzótestre wolfrám csapódjék le, a wolfrámkarbonil szublimálódási hőmérséklete a nyomástól függően 40—50°, bomlási hőmérséklete pedig 300° körül van. A lecsapódásokat akként is előállíthatjuk, hogy az izzószálat ennek a hevítésben való oxidálódását megakadályozó gázzal töltött és wolfrámkarbonilt tartalmazó csövön húzzuk át. 50 Ha más fém karbonilját használjuk, mint aminőből a világítótest készült, akkor az izzótesten előbb a használt karbonil bomlási hőmérsékletén a karbonilból kiváló fém lecsapódása keletkezik. Ha az 55 izzótestet a lecsapódott réteggel együtt tovább hevítjük, magasabb hőmérsékleten a két fém ötvözete keletkezik. így pl. wolfrámizzótestet is hevíthetünk más fémet tartalmazó fémkarbonil-atmoszférában. A 60 világítótestet továbbá különböző fémkarbonilok elégyéből álló atmoszférában is hevíthetjük. , Az eljárást akként is foganatosíthatjuk, hogy a fémkarbonilokat oldatban, pl. ben- 65 zololdatban alkalmazzuk. Ekkor két lehetőség van. Az első, hogy a fémkarbonil megbontására irányuló hevítésben a világítótest hőmérsékletét nem növeljük anynyira, hogy az oldószer, p. o. a benzol, is 70