115341. lajstromszámú szabadalom • Uttestburkolat

hogy az illeszkedés helyén a dilatációkat lehetővé tevő (16) rések maradjanak, me­lyek szükség esetén az dilatációs mozgá­sokat nem gátló masszával, p. o. kát-0 ránnyal tölthetők ki. A 2. ábra szerinti megoldásnál a hen­gerelt (17) támaszokkal az útfelületet ké­pező (18) pallók kapcsolódnak. mely utóbbiak p. o. préselt folytvasból készül­!() lietnek és a kellő súrlódás biztosítása vé­get! szintén hornyolt felületűek lehetnek. A támaszok közeit ágyazó massza tölti ki. A (17) tartók fejrészén végigmenő (19) vályú van. melynek beleié hajlott (20) 15 peremeibe vagy füleibe (ha a peremek nem végigmenők) a (1.8) pallók ugyancsak be­hajlított (21) peremei illeszkednek. Sze­relés után a (19) vályút a dilalációt nem gátló anyaggal, p. o. kátránnyal vagy asz-20 falttal töltjük ki. Másik, hasonló kiviteli alakot mutat a 3. ábra. mely a fentieknél könnyebb fö­dém szerkezet. A 2.' ábrabeli (17) tar­lók helyeit ennél a megoldásnál palást-25 juk hossziránya mentén felhasíLolt (22) vascsöveket alkalmazunk, amelyekbe a p. o. folytvasból készüli, behajlított pe­remű (23) lemezek kapcsolódnak. A (22) csöveket helyzetükben az ágyazó massza rögzíti. Nehéz forgalmú úttesteken a leírt ki­viteli alakok esetében alkalmazott, egy­szerű ágyazás a nagy igénybevétellel szem­ben esetleg nem biztosit kellő mértékű 8,> rögzítést. A lámaszok ekkor, önmagában ismert módon. p. o. keresztirányban ha­ladó oly vaspáiitokkal rögzíthetők, ame­lyek a lámaszok beágyazott részeiben ké­szített furatokon vagy ezeken lévő kapcso­kon haladnak ál. A találmány értelmében a rögzítés biztonsága fokozható, ha eze­ket a horgonyzó elemeket megfelelő he­lyeken az alépítményhez kötjük. Evégből, az alépítmény mineműsége szerint, p. o. horgonykapcsokat vagy csavarokat alkal­mazunk, melyeket cca. 8—15 cm mély­ségre az alépítménybe hajtunk. Ezek a (24) kötőelemek fejrészükkel a horgonyzó (25) szalagokon lámadnak (2. ábra), de 50 nem a tartókon, illetve támaszokon. Ily módon a kötőelemet is az ágyazóanyag bo­rítja és ezt a tartók terheléséből eredő esetleges mozgások nem lazíthatják. Szabadalmi igények: 55 1. Vasból készült tartóelemekből álló út­testburkolat. melynél a tartóelemek cso­portonként egymással párhuzamosan el­rendezettekj amelyre az a jellemző, hogy az útfelületet képező (11. 18, 23) tartód­részek és azoknak legalább is egyik lá- 60 maszló szerve különálló szerkezeti da­rabok. 2. Az 1. igénypontban védett úttestbur­kolat kiviteli alakja, melyet az jellemez, hogy az útfelületet képező (11) tartóré- 65 szele az egyik (12) támasszal egy da­rabból készüllek és a szomszédos tá­maszba illeszkedő nyúlványuk van. 3. Az 1. igénypontban védett úttestburko­lat kiviteli alakja, melyei az jellemez, 70 hogy az útfelületet képező (18, 23) tartórészek támaszaiktól egészükben füg­getlen szerkezeti darabok. 4. Az 1—3. igénypontokban védett úllest­burkolaL kiviteli alakja, melyre az a 75 jellemző, hogy az útfelületei alkotó tarlórészeknek a külön szerkezeti dara­bokat képező támaszokba kapcsolódó (13. 21) szerveik vannak. 5. Az 1., 3. vagy 4. igénypontok bármelyi- 80 kében védett últestburkolal kiviteli alakja, melyre az a jellemző, hogy az útfelületet alkotó Lartórészeknek táma­szaikba kapcsolódó (21) peremeik van­nak és két útfelületet alkotó (18. 23) 85 tarlórész szomszédos peremei közös tá­maszba kapcsolódnak. 6. Az 1—5. igénypontok bármelyikében védeti utlestburkolal kiviteli alakja, melyre az a jellemző, hogy az útfelüle- 90 letet képező tartórészeknek és legalább egyik támaszuknak közös illeszkedési felülete a tarlók hosszirányával pár­huzamos. 7. A 6. igénypontban védett úttestburko- 95 lat kivileli alakja, melyet a lartórészek­nek a lartók hosszirányával párhuza­mos tengely körüli elmozdulását lehe­tővé tevő csuklós illeszkedése jellemez. 8. Az 1—7. igénypontok bármelyikében 10( védett úttestburkolat kiviteli alakja, melynél a támaszokat helyzetükben ke­resztirányban haladó horgonyzó elemek rögzítik, amelyre az a jellemző, hogy a keresztirányú horgonyzó elemek az al- 10E építményhez kötöttek. 9. Á 8. igénypontban védett úticstburko­alt kiviteli alakja, melyre az a jellemző, hogy a keresztirányú horgonyzó eleme­ket az alépítményhez kölő rögzítőszer- 11( vek (p. o. horgonykapcsok, csavarok stb.) a (25) horgonyzó elemeken a tar­tók közeiben támadnak. 1 rajzlap melléklettel.

Next

/
Thumbnails
Contents