115269. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fénytelen vagy bányadt fényű műselyemtartalmú vegyes trikószövetből cilinderfényességű szövet előállítására és ily szövetből egyrészű sapkák készítésére

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 115269. SZÁM. I/c. OSZTÁLY. — JT. 13259. ALAPSZÁM. Eljárás fénytelen vagy bágyadt fényű műselyem tartalmú vegyes trikószövetből cilinderfényességű szövet előállítására és ily szövetből egyrészü sapkák készítésére-Kántor Miklós kalapos Budapest. A bejelentés napja 1935. évi december hó 11-ike. A találmány eljárás fénytelen vagy bá­gyadt fényű műselyemtartalmú vegyes trikószövetből cilinderfényességű szövet előállítására és ily szövetből egyrészű sap-5 kák készítésére. Az eljárás kiindulási anyaga oly, a ke­reskedelmi forgalomban előforduló trikó­árú, amely pamutból és műselyemből, pl. viszkóza- -vagy acetát-műselyemből készül LO és melynek felülete fénytelen, de legfel­jebb gyengén bágyadt fényű. Azt találtam, hogy e szövetből, felületi kezelés útján, oly szövet készíthető, mely­nek fénye a cilinderkalap fényességével 5 vetekszik. A találmány lényege az, hogy a bágyadt nyersanyagot pl. a kalapiparban ismeretes ú. n. lüszterező gépen való átvezetés útján bolyhosítjük és egyúttal előfényezzük, majd 0 az így feltárt szálakat nedves kezelés, szá­rítás és nagyolófényezés, végül finom­fényezés útján egyirányban rendezzük. Ily módon cilinderfényességű szövetet kapunk. Az előfényezés és nagyolófényezés kö-5 zötti nedvesítés borszesz és szalmiákszesz vizes keverékével történik. Az eljárás célszerű kiviteli módjánál a szárítás kb. 60—70 C°-on, a nagyolófénye­zés forró azbesztvászonnal és a fínom-0 fényezés forró lenvászonnal történik. Az így kapott szövetből tetszőleges ruhai­darabokat szabhatunk ki. Egyrészű tányérsapkák készítésénél úgy járunk el, hogy a sapkát a trikószövet-S darabból, nyújtás útján, formán alakítjuk és az alakítás közben végezzük el a fénye­zést. : } I Trikószövetből készült, egyrészű tányér­sapkák ugyan ismeretesek már, eddigelé azonban a sapkákat körben kötötték, majd 40 a kívánt átmérőjű tányér előállítása után, fogyasztással csökkentették a tányér mé­retét a kívánt fejbőségig. Ezzel szemben a találmány szerint mé­teres trikóáruból készül az egyrészű tá- 45 nyérsapka, még pedig úgy, hogy a trikó­áruból négyszögletes darabokat vágunk és ezeket többrészű faformákon (tányér­sapka formákon) nyújtás útján alakítjuk. A sapkák készítésénél célszerűen úgy já- 50 runk el, hogy a faformán előbb a több részből előzetesen elkészített bélést helyez­zük el, ennek alsó szegélyét kívül ragasztó­szerrel bevonjuk, majd a lüszterező gé­pen körbefényezett és egyúttal bolyhosí- 55 tott négyszögletes szövetdarabot nyújtás közben ráfeszítjük a formára, miközben a szövet alsó szegélyét rászegezzük, majd le­kötjük a formára. A kifeszített szövet­darabot fényesítő folyadékkal, célszerűen 60 borszesz és szalmiákszesz vizes keveréké­vel bekenjük, pl. szivacs segélyével, azután, szál mentén körbe keféljük. Ezután a na­gyolófényezés következik, pl. forró az­besztvászonnal. A sapkának a formáról h5 való levétele, alsó szélének körülvágása, az összeragadt nyakrész behajlása, legépe­lése és újbóli behajtása után következik az utolsó fényezés, mely forró lenvászonnal történik. 7J A lekötés, valamint az ezt követő simí­tások folytán a sapka anyaga jól odaragad a bélésnek a ragasztószerrel bevont csík­jához.

Next

/
Thumbnails
Contents