115256. lajstromszámú szabadalom • Érintkezőelrendezés villamos kapcsolókhoz

MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 115256. SZÁM. Yll/g. OSZTÁLY. — Sch. 3299. ALAPSZÁM. Érintkező elrendezé.s villamos kapcsolókhoz. Schoeller & Co. Elektrotechnische Fabrik G. m. b. H. cég Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1935. évi február hó 21-ike. A találmány oly villamos kapcsolókra, vonatkozik, melyeknél a hozzávezető- és elvezetőérintkezők egvni ássál szemben lévő síkokban, a kapcsoló bemélyedésében vanő nak elhelyezve, míg az érintkezők zárását a csatlakozóérintkezők között ide-oda mozgó kapcsolószervben lévő áthidalóérintkezők idézik elő. Az ilyfajta ismert kapcsolóknál a kapcsolómélyedés egyik felületén csatlato lakozóérintkezők vannak úgy beágyazva, hogy felületük a mélyedés felületével egy síkba essék, míg a szembenlévő csatlakozóérintkezők rugósak. Az áthidalóérintkezők pedig a mozgatható kapcsolószervbe van-15 nak szilárdan beszegecselve. A kapcsolószervnek az érintkezők síkjával párhuzamos síkban való vezetésére szükséges, hqgy az szilárdan legyen ágyazva. Ez viszont megnehezíti a szilárd 20 csatlakozóérintkező és a beszegecselt áthidalóérintkező közötti jó érintkezés elérését. Főképpen többsarkú kapcsolók esetében, melyeknek megfelelőképpen több áthidalóérintkezőjük is van, könnyen előfor-25 dúlhat, hogy a kapcsolószerv, esetleg az egyik szegecs magasabban kinyúló fejének hatására, ferdén helyezkedik el, úgyhogy a többi szegecsfej szabadon marad és nem iut többé érintkezésbe a megfelelő szilárd 30 csatlakozóérintkezővel. Ezért már megkísérelték azt, hogy mindkét csatlakozóérintkezőt rugósra készítsék. így viszont annak a veszélye forog fenn, hogy a kapcsolószerv kiálló érintkezőivel beakad a kiálló 35 csatlakozóérintkező-rugókba, és így nem jöhet létre kifogástalan érintkezés. Enneka hibának az elkerülésére oly rugós áthidalóérintkezőket készítettek, melyeknek kifelé irányuló előfeszültségük volt, míg a csatlakozóérintkezők úgy voltak a kap- 40 csoló mélyedésének felületébe szerelve, hogy felszínük e felülettel egy síkba esett. Ez a szerkezet azonban igen drága, és kis kapcsolóknál meg sem valósítható. Valamennyi előbb említett hátrányt a 45 találmány szerint úgy küszöböljük ki, hogy, oly áthidalóérintkezőket alkalmazunk, melyek nincsenek szilárdan a kapcsolószervhez szegecselve, hanem csekély játékkal, lazán vannak a kapcsolószervbe ágyazva. 50 Az áthidalóérintkezőket egyik végükön célszerűen fejjel, vagy kiszélesedéssel látjuk el és a szilárd érintkezők oldaláról helyezzük be a kapcsolószervbe. Az érintkezőszegecs hosszát úgy választjuk meg, hogy 55 szára a túlsó oldalon a kapcsolószerven túl nyúljon. A fej ekkor a kapcsolómélyedés felületén csúszik el, és a bekapcsolt helyzetben, a szembenlévő rugózó csatlakozóérintkező nyomásának hatására érintke- 60 zésbe jön a mélyedés felületébe beágyazott szilárd csatlakozóérintkezővel, melynek felszíne e felülettel egy síkba esik. Ily módon mindig kifogástalan érintkezést biztosíthatunk. 65 Jó érintkezés elérése, amint azt már említettük, több csatlakozó- és ennek megfelelően több áthidalóérintkezővel ellátott kapcsolóknál különösen fontos. Az áthidalóérintkezők laza beágyazásával a találmány 70 szerint oly kapcsolót készíthetünk, melynél a kapcsoló mélyedésének két oldalán — páronként egymással szemben — négyjnégy érintkező foglal helyet. Ezeket ;az