115238. lajstromszámú szabadalom • Elektródafogó ívlánhegesztéshez

KAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 115238. SZÁM. XVI/d. OSZTÁLY. — S. 16170. ALAPSZÁM. Elektródafogó ívlánghegesztéshez. Seemann Imre vezérk ép viselő Budapest, mint I)r. A. J. Neumann berlin-olberschöiieweidei lakos jogutódja. A bejelentés napja 1935. évi december hó 11-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi január hó 7-ike. A találmány elektródafogó, amely az áramvezetés és az elektródát befogó szervek alkalmas kiképzés folytán jóval könynyebben és biztosabhah kezelhető. í> A használatos elektródafogóknál az áram csatlakozása többnyire a fogantyú mögött van, ahol a hegesztőkábel forrasztással vagy csavarokkal van rögzítve. Vannak olyan szerkezetek is, amelyeknél a rögzítő tés helye magában a fogantyúban van és a megerősítés többnyire mechanikus. Ezek az érintkezési helyek, tapasztalat szerint, idővel átmelegednek, minthogy az áramhozzávezetés a befogási hely után a fogan-15 tyún keresztül történik és a hő tovaterjed. Vagy meglazul a befogás, vagy — ami leggyakrabban oka a felmelegedésnek — egyes vékony kábelerek a sokszoros többirányú mozgatás folytán eltörnek. Az ilyen 20 fogó főleg nagy áramerősségnél, igen gyorsan átmelegszik és tartós munkára használhatatlanná lesz. E felhevülés elkerülésére a keresztmetszet jelentékeny növelését is ajánlották, de akkor is idővel átmeleg-25 szik az érintkezési hely. Komprimált léghűtéses rendszer alkalmazása sem járt sikerrel. Egyik ismeretes elektródafogónál ezeket a hátrányokat úgy kerülik el„ hogy a csat-30 lakozó kábelt keresztülvezetve a fogantyún, ezt a befogó pofák és a fogantyú között csatlakoztatják. Ekkor' az áram útját az érintkezés helyétől csak egész rövid, úgy hogy a fogó, azonos keresztmetszet mel-85 lett, nagyobb áramerősségekhez, tehát vastagabb elektródákhoz is felhasználható. Üzemben kívánatos, hogy lehetőleg olyan , elektródafogóval dolgozhassunk, amely a legkisebb és a legnagyobb keresztmetszetű elektródákhoz egyaránt alkalmas. Ezt ed- 40 dig a befogópofákon alkalmazott barázdákkal vagy hornyokkal igyekeztek lehetővé tenni. Az ilyen fogók azonban csak igen csekély keresztmetszetű elektródákhoz alkalmasak, főleg ha a belső felületek 45 tengely körül elfordulva közelíttetnek egymáshoz. A találmány szerint az elektródafogó befogó képességét úgy növeljük meg és igen vékony pálcák befogására is úgy tesszük 50 alkalmassá, hogy a befqgőpofák befogófelületeit lépcsőzetesen képezzük ki. Az 1. ábra a találmány szerinti fogót rugó nélküli, emeltyűs kiképzésben mutatja; a fogantyú metszetben látható. A 55 2. ábra a lépcsőalakú pofákat ábrázolja. A 3. ábra a fogantyúnak az 1. ábrára merőleges hosszmetszete, a 4. és 5. ábra pedig ennek két A—A, ill. 60 B—B keresztmetszete. A gumiból vagy egyéb szigetelő anyagból való (c) fogantyún keresztül vezetett (h) kábelt (i) csavar rögzíti a fogó (f) szárához. Minthogy a kábel — az 5. ábra 65 szerint — az (f) szár teknőalalkú üregében fekszik, elforgatás ellen védve van és a kábel mozgatása nem hat ki a csatlakozási helyig. A csatlakozás szabadon áll és mindig látható. A kábelt az (f) száron 70 túl nyúló (c) fogantyú védi és támasztja. Minthogy a rugalmas (c) fogantyú mindkét