115178. lajstromszámú szabadalom • Eljárás épülettartó főfalak kiváltására és hozzávaló eszköz

beépítésük helyén maradhatnak és így az elkészítendő kiváltógerendával homogén testet alkothatnak. A (c) gyámbábúkat a mindenkori (d, e 5 vagy f) kiváltógerenda magasságánál valamivel, célszerűen mintegy 10—20 cm-rel hosszabbra készítjük oly célból, hogy akár vasgerendával, akár vasbetongerendával történik a főfal kiváltása, a vasge-10 rendák közötti beton- vagy vasbetongerendák felülről is öntözhetők legyenek. Ha a (c) gyámbábúkat a szükség szerinti sűrűségben létesített (b) résekben elhelyeztük és aláékeltük, a főfalat a ki-15 váltógerenda magasságában, illetve ennél mintegy 10—20 cm-rel magasabban kibonthatjuk ós a kiváltógerendákat elhelyezhetjük. Vasbeton-kiváltógerenda készítése esetén a gerenda előre leszabott és 20 szükség szerint meghajlított gömbvasainak összeszerelése, célszerűen, a főfalban, a kiváltás helyén történik. A főfal kibontása előtt, de a kiváltógerenda elkészült© után az öntözés céljából szabadon ha-25 gyott, felső hézagot betonnal kicsömöszöljiik. A gyámbábúkat, miként már említettük, a kiváltógerendában a kiváltandó főfal kibontása után is benthagyjuk, mint tartószerkezetet, mivel a gyámbábúk 30 anyaga a kiváltógerendák anyagával (a vasgerendák közötti betonnal vagy vasbetonnal) homogén tartótestet alkot. A találmány szerinti kiváltóeljáráshoz használandó gyámbábúk lehetnek hasábok 35 vagy hengeres pillérek, de lehetnek egyszerű vagy kettős T-, L-, I- vagy U-alakii tartók is, miként ezt a 7. ábra mutatja, A találmány szerinti eljárás előnye, hogy a főfal egész terhelősót a kiváltási 40 idő tartama alatt a még bennlevő anyafalra hárítjuk át, ami minden eddigi, szokásos alátámasztási módtól eltér. Eddig ugyanis a terhelést a talajra vagy mennyezetre hárították át. A gyámbábúk alkal-45 mazása folytán tehát az épület terhelési állapota a kiváltás közben az eredeti terhelési állapothoz képest nem változik, mivel a terhelés ugyanazon altalajon, tehát már tömörített talajon marad meg. A gyámbábúk alkalmazása következtében 50 tűz esetén sem állhat elő az a veszély, hogy a kiváltandó főfal alátámasztás nélkül maradjon. A találmány szerinti eljárás és hozzávaló gyámbábúk lehetővé teszik végül, 55 hogy az egész főfalkiváltást a falnak csak egyik oldaláról végezhessük el, ami sok esetben igen fontos. Eddigelé ugyanis kiváltásoknál az alátámasztásokat a kiváltandó fal mindkét oldalán kellett alkal- 60 máznunk, mivel azok a falon kívül, rendszerint nem tömörített és így igen gyakran ülepedő talajon történtek, aminek a kiváltás után falrepedések voltak a következményei. 65 Szabadalmi igények: 1. Eljárás épülettartó főfalak kiváltására, melyet az jellemez, hogy az előállítandó nyílás fölött, egymástól mintegy 0.60—1.2 m távolságokban, a falon ke- 70 resztülhatoló réseket létesítünk, ezekben betonból, vasbetonból, vasból vagy efféléből készült pilléreket,, ú. n. gyámbábúkat helyezünk el, majd ezeknek kiékelése, illetve megerősítése után a 75 főfalat, az elhelyezett gyámbábú között, a létesítendő kiváltógerenda magasságában, illetve célszerűen ennél mintegy 10—20 cm-rel magasabban kibontjuk ós az így elkészített, vízszintes 80 áttörésben, a gyámbábúk egyik vagy mindkét oldalán a főfaltartó hosszanti vas- vagy vasbetongerendát vagy gerendákat elhelyezzük, beszereljük, illetve bebetonozzuk, végül az így elő- 85 állított kiváltógerenda alatti falat eltávolítjuk. 2. Az 1. igénypontban védett eljáráshoz való eszköz, amelyet a főfalban létesített résekben elhelyezett hasáb-, hen- 90 ger-, egyszerű vagy kettős T-, L-, I-vagy U-alakú, betonból, vasbetonból, vasból, téglából vagy efféléből készült pillérek, ú. n. gyámbábúk jellemeznek. 1 rajzlap melléklettel.