115178. lajstromszámú szabadalom • Eljárás épülettartó főfalak kiváltására és hozzávaló eszköz

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 115178. SZÁM. YlII/a. OSZTÁLY. — S. 16274. ALAPSZÁM. Eljárás épülettartó főfalak kiváltására és hozzávaló eszköz. Dr. Székely Hugó és Weidlinger Tibor oki. mérnökök Budapest. A bejelentés napja 1936. évi március hó 10-ike. Az épülettartó főfalak kiváltását eddigelé, tudvalevőleg, akként hajtották végre, hogy a létesítendő nyílás fölött, a falban vágott áttöréseken keresztül, a fő-5 falra merőleges irányú fa- vagy vasgerendákat helyeitek el, egymástól kb. 1 m távolságokra és ezeket a főfal két oldalán, a talajra, illetve az alsó födémre állított, függőleges fa-, vas- vagy betonoszlopok-10 kai támasztották alá. Az ilyképpen megfogott főfalban, az ideiglenesen alátámasztó keresztgerendák alatt, hosszirányú rést vágtak, rendszerint először a falnak csak egyik oldalán ós 15 ebbe helyeztek egy vagy két megfelelő vastartót, amelyeket aláékeltek. Ezt követőleg a főfal másik oldalán vágtak ugyanolyan hosszirányú rést és ebben ugyancsak egy vagy két megfelelő vastar-20 tót helyeztek el és ékeltek alá. Fából való gyámolító keresztgerendák és függőleges tartógerendák alkalmazása esetén az a veszély áll fenn, hogy ha tűz üt ki, e fagerendák elégése folytán katasztrófa követ-25 kezlietik be. Ez okból a függőlegeis fagerendákat néha ideiglenes, falazott pillérekkel helyettesítik. Ha a kiváltás beton-, illetve vasbetongerendával történik, akkor úgy járnak el, hogy a keresztgerein-30 dákkal felfogott főfal alatt, ez utóbbit a létesítendő gerenda részére teljes vastagságában, esetleg egymás után, fél-fél vastagságban vágják ki és így készítik el a kiváltógerendát. 35 A találmány szerinti eljárással készült főfal-kiváltó gerenda néhány példaképem kiviteli alakja a mellékelt rajzon van feltüntetve, amelyen az 1. és 2. ábra a kiváltandó főfalba már beépített, kiváltógerendát függőleges met- 40 >zetben, illetve alulról nézve tüntet fel. A 3. és 4. ábrák további kiviteli példát hasonló ábrázolásban mutatnak be. Az 5. ós 6. ábrák viszont egy más foganatosítási példának hasonló ábrázolásai. 45 A bemutatott foganatosítási példákban a főfal (a)-val, a benne létesített rés (hívei, a résben elhelyezendő gyámbábú (c)vel, a kiváltógerenda vasgerendái (d)-vel, míg a vasbetongerendák (e)-vel, illetve (f)- 50 t'el vannak jelölve. A fentebb leírt eljárásokkal szemben a találmány szerinti eljárás lényege abban van, hogy az említett keresztgerendákat és az ezeket alátámasztó dúcokat, oszlopo- 55 kat vagy pilléreket — célszerűen — betonból, vasbetonból, vasból stb. már előre elkészített, kis (c) pillérekkel, ú. n. gyámbábúkkal helyettesítjük, amelyek a mindenkori terhelést átvenni képesek és ame- <50 lyeket a kiváltandó falban egymástól kb. 0.6—1.2 m távolságokra létesített résekben helyezünk el. E (c) gyámbábúkat úgy méretezzük, hogy a kivágott (b) résekben való elhelyezésük és kellő rögzítésük után, 55 a gyámbábúktól jobbra és balra a (d) vas- vagy (e, ill. f) vasbeton-kiváltógerenda elhelyezhető, szerelhető, illetve betonozható legyen. Legcélszerűbbnek mutatkozik a talál- 70 mány szerinti eljárásnál beton- vagy vasbeton-gyámbábixk alkalmazása, mivel azok