115171. lajstromszámú szabadalom • Kérirányú távbeszélő átvivő

ezzel hosszirányban kiegyensúlyozott áramkört létesítettünk. Az erősítő-detektorok számára szükséges bekapcsolási pontok elérése végett az (U) és (U') csévék 5 egyik vagy mindkét vonaltekercsénél leágazásokat vezethetünk ki. Minthogy azonban ezzel a berendezés bonyolultabbá válnék és költségesebb tekercsek szükségesek, az előzőkben ismertetett megoldás elő-i 10 nyösebb. E megoldásnál az (U) és (U') tekercsek mindenike ismeretes hibridtekercs, mely általában a (C) és (C') tekercsekkel azonos és amelynél mindenik vonaltekercs középpontban hozzáférhető. Az 15 (E) erősítő-detektor bevezetési áramköre az (U) tekercs középpontjához csatlakozik, viszont az (E') erősítő-detektor azonos módon az (U') tekercs középpontjával áll összeköttetésben. Mindenik erősítő-20 detektor bevezetési impedanciájának meghatározott mértékben kell különbözni a gyengítési elemnek az (U) tekercsen át mért impedanciájától. Előnyös, ha az erősítő-detektor impedanciáját a gyengí-25 tési elem impedanciájánál nagyobbra választjuk. Az (E) erősítő-detektor helyzete a gyengítési elem okozta veszteséghez képesít az ábrában feltüntetett összeköttetés esetén 80 az (U) tekercs vonalvezeték kapcsaitól kétirányban vett viszonylagos impedanciájától függ, vagyis a (D) erősítő bevezetési impedanciájától és az (A) vonal vezetéknek a (B) műbálózatnak, valamint a 35 (D') erősítőnek a (C) hibrid tekercsen át mért összetett impedanciájától. Ha ez a két impedancia egyenlő, az (E) erősítő-detektor bevezetési áramköre mindig ugyanolyan feszültséget kap, tekintet nél-40 kül arra, vájjon rövidzárlatban van-e, vagy nincs az (U) transzformátor szekundertekerese. E viszonyoknál a (H) gyengítési eleim összvesztesége az (E) erősítődetektor bekapcsolási pontján Ml van, 45 ami az (F) jelfogó megbízhatatlanságát és helytelen" működését eredményezi, amint azt az előzőkben már ismertettük. Természetesen ugyaez vonatkozik az átvivő másik oldalára is. Ha azonban a (0) tekercs 50 felé mért impadencia lényegesen kisebb, mint a (D) erősítő bevezetési impedanciája, az (E) erősítő-detektorhoz vezetett feszültség kisebb, amidőn az (U) cséve szekunder tekercse a (H) gyengítési 55 elemen át zárt állapotban van, mint amikor rövidzárlatban van. Ez azt jelenti, hogy ilyen viszonyok között az erősítő-detektor kívánság szerint a (H) gyengítési elem közbenső pontjával áll összeköttetésben. A pontos helyzet az 60 impedanciák viszonyától függ. Az említett célból a rajz szerint az áramkörit áthidaló változtatható (V) ellenállást rendezzük el, amely az impedanciát az (U) tekercs egyik oldalán a (D) erősítő beve- 65 zetési impedanciájánál kisebbé teszi. A (V) ellenállás értékének beállítása következtében az (E) erősítő-detektor bekapcsolási pontja a (H) gyengítési elem bármely kívánt közbenső pontja lehet, ugyanúgy, 70 mint az 5. ábrában feltüntetett berendezésnél az (RC) fojtótekercs leágaztatási pontjai folytán. A (V) ellenállás természetesen veszteséget okoz az áramkörben, ez azonban meghatározott veszteség, mely a 75 (D) erősítő erősítésének növelésével kiegyenlíthető. Ugyanez érvényes az átvivő másik oldalára is, ahol a (V') ellenállásnak ugyanaz a rendeltetése', mint a (V) ellenállás- 80 nak. Kívánatos, hogy a (V) és (V') ellenállások beiktatásával okozott veszteségek egymással egyenlők legyenek, hogy a (D) és (D*) erősítők erősítése egyenlő legyen. A találmány érteiméiben szabályozható 85 villamos sarkííást használunk, amely az (F) jelfogó horgonyát az utolsó működési irányban tartja, tekintet nélkül arra, hogy ebből az irányból beszédáramok érkeznek-e, vagy sem. A horgony ez állapo- 90 tában mindaddig megmarad, amíg a másik irányból előre meghatározott erősségű áramok nem érkeznek. Természetes, hogy a sarkító áram irányát meg kell változtatni. hogy a jelfogó horgonya az egyik 95 érintkezőről a másikra mozogjon. Ezt közvet el mii az érintkezőkkel érhetjük el, de ez esetben az érintkezőknek a sarkító áramot be- és kikapcsolni kell. mikor is az így létrejövő kattogások miatt az 100 érintkezőket nem kapcsolhatjuk közvetlenül a gyengítési elemekhez. Az ismertetett hátrány megszüntetésére való megoldás egyik változata szerint a relé állandó mágnesének vonzása tartja a horgonyt 105 ama érintkezőn, amelyhez az közlekedik, Ily módon a jelfogó érintkezői egyenáramtól mentesek, miértis a gyengítési elemekhez kapcsolható, aminek előnye az egyszerűbb szerkezet. E megoldás azon- 110 ban nélkülözi a villamos sarkítás megbízhatóságát és szabályozhatóságát. A villamos sarkítás használata előnyös és erre a célra oly segédeszközöket használunk, amelyek nem okoznak kattogást azzal, 115 bogy a relé érintkezőinél ily erősségű áram megszakad és záródik. Az 5, és 6. ábrában az említett célra való egymástól