115171. lajstromszámú szabadalom • Kérirányú távbeszélő átvivő

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 115171. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. S. 15567. ALAPSZÁM. Kétirányú távbeszélő átvivő. Standard Villamossági Részvénytársaság- cég Újpest. A bejelentés napja 1934. évi augusztus hó 22-ike. A találmány kétirányú távbeszélő átvivő különösen szabálytalan kéthuzalos vonalvezetékekhez. A találmány útján nagyobb átviteli tel-5 jesítményt érünk el, mint aminőt az átvivővel kapcsolatban használt vonalvezetékek és az ezeknek megfelelő kiegyensúlyozó műhálózat között elérhető egyensúly megengedne. Ezt az erősítési teljesítményt 10 az egyes előfizető állomások ama képességének korlátozása nélkül érjük el, hogy beszélgetés közben más előfizető állomás beszélgetési összeköttetését megszakíthatják. 15 A találmány szerint elért erősítési teljesítménynél a torzítás vagy az átvitt beszédet befolyásoló más kifogásolható hatások a lehetséges legkisebbek. A találmány az áramkörben jelentkező 20 zörejektől eredő káros hatásokat lehetséges legkisebbre csökkenti. A felsorolt eredmények elérése végett a szabványos kéthuzalos távbeszélő átvivőt általában aképpen módosítjuk, hogy az 25 átvivőn belül keringő áramok zengésokozó útjában mindig kellő gyengítés legyen, amely elhanyagolható értékre csökkenti ezeket a keringő áramokat, melyek a csatlakozó vonalvezetékek és az ezeknek 80 megfelelő műhálózatok ki nem egyensúlyozott impedanciáitól erednek. Ez a gyengítés hanggal működtetett készülékek vezérlése alatt áll, melyek aképpen oszthatják el a gyengítést az átvivő két oldala 35 között, hogy az azon át való átvitel az egyik vagy a másik irányban erősödik, míg az ellenkező irányú átvitel megfelelően gyengül. Ezeket a hanggal működtetett készülékeklet a vonalvezetékeken át az átvivőhöz érkező távbeszélő áramok 40 hozzák működésbe. Az irányt, amelyben az átvivőn át erősítés következik be, az átvitt távbeszélő áramok iránya vezérli. Ismeretes, hogy kéthuzalos vonalvezetékeikhez használt szabványos távbeszélő át- 45 vivőnél az elérhető erősítési teljesítményt az átvivővel összekötött vonalvezetékek és a használt művonalvezetékek vagy kiegyensúlyozó műhálózatok között fennálló impedanciaegyensúly korlátozza. A mű- 50 vonalvezeték, illetve műhálózat a vonalvezeték impedanciájának utánzata. Ha a vonalvezetékek és a megfelelő műhálózatok impedanciái bármely frekvenciánál egymástól különböznek, az átvivőn belül 55 áram kering, amelynek erősségét az említett impedancia-különbség vagy kiegyensúlyozatlanság foka, továbbá az átvivő erősítő elemeinek ennél a frekvenciánál való erősítési teljesítménye határozza 60 meg. Ha az erősítési teljesítmény az impedancia kiegyensúlyozatlanságához képest nem nagyon nagy, a meginduló keringő áramok gyorsan csillapítódnak és az erősítő teljesítményéne észrevehető 65 hatást nem gyakorolnak. Ha azonban valamely frekvenciánál a kigyensúlyozajtlanságok és az erősítési teljesítmények viszonya olyan, hogy az egyszer megindult keringő áram az átvivőn egyszer 70 való áthaladásakor tiszta növekedést ér el, ez az áram oly értékre emelkedik, melyet csupán az erősítő elemek energiakapacitása szab meg és így nem csillapított rezgések keletkeznek. Az átvivőnek ezt az 75 állapotát zengésnek vagy fütyülésnek