115169. lajstromszámú szabadalom • Elektronsugárcsöves berendezés

zötti mezővel valamely elektronra kifejtett erő ilyen körülmények között az elekron átfutási időtartama folyamán állandó, annak ellenére, hogy a mező rezgési ideje 5 sokszorosan kisebb lehet, mint az elektronok átfutási időtartama. A találmányt még részletesebben a rajzok kapcsán fogjuk elmagyarázni. Az 1. ábra (1) elektronsugárcsövet mu-10 tat, melynek (3) fűtött katódája és két (4) és (5) anódája van. A katóda közelében (8) rács van, mely alkalmas alakítási! és melyre a (9) feszültségforrás segélyével a katódához képest pozitív feszültséget kap-15 csolunk. A (3) katódából emittált elekronokat a (8) rács vonzza és ez elektronok egy része (11) nyaláb alakjában a (8) rácsban levő (10) nyíláson áthalad. A nyaláb sugárzási irányával párhuzamosan két 20 (6) és (7) eltérítőlemezt rendezünk el, melyeket nagyfrekvenciás feszültségforrással kötünk össze, amilyen pl. az ábrázolt (12) antenna, mely (12a) impedenciákon át földelt. 25 A 4. és 5. anódák felülete célszerűen nagyobb, mint a (11) elektronnyaláb keresztmetszete. Az anódák egymáshoz oly közel vannak, hogy rendes körülmények között a nyaláb mindkét anódát éri. A (4) anóda 30 (17) és (18) ellenállásokon, valamint (15) kondenzátoron át (14a) erősítőcső (16) rácsához van csatolva, az (5) anóda pedig" (13) vezetéken át ezen (14a) erősítőcső (14) katódájával van összekötve. A (14a) erő-35 sítőcső (21) anódájával összekötött körbe (19) telefon és (20) feszültségforrás van beiktatva. Az antennával felfogott villamos rezgéeek a (6) és (7) lemezek között váltakozó 40 feszültséget létesítenek, úgy hogy a (11) nyaláb és a (4) és (5) anódák között ideoda rezegni kezd és a (4) anódával összekötött körben egyenirányított áramot idéz elő. Ha az antennával felfogott nagyfrek-45 venciás rezgések, pl. kisfrekvenciás rezgések révén, moduláltak, ezeket a kisfrekvenciás rezgéseket a (14a) cső erősíti és a (19) telefont reprodukálja. Mint már előbb említettük, az elektron-50 sugárcsövek érzékenysége növekedő frekvenciával csökken, amit a találmány szerint azzal hárítunk el, hogy azt a sebességet, amellyel a hullámok a (6) és (7) elektródák mentén tovaterjednek, a su-55 gárelektronok sebességével egyenlővé tesszük. A két sebesség tökéletes egyenlősége azonban nem szükséges. A 2. ábrán mely az (E) érzékenység és a (4) katóda és a (8) rácis közé kapcsolt (V) feszültség közötti csszelüggést görbe alakjában mu- 60 tatja, látható, hogy az elektronok sebessége meglehetősen nagy körzeten belül az érzékenység erős csökkenése nélkül változtatható. A legnagyobb érzékenység a (6) és (7) elektródák mentén tovaterjedő 65 hullámok és a sugáreiektronck azonos sebessége esetén mutatkozik. A maximum annál jobban domborodik ki, minél nagyobb az elekródáknak a (6) és (7) lemezekre kapcsolt rezgések hullámhosszában 70 kifejezett hossza. Nem szükséges az, hogy a (6) és (7) lemezeken tovahaladó hullámok lépjenek fel, mert kielégítő hatást álló hullámok eseten is kapunk. Ez nyilvánvaló, ha meggondoljuk, hogy álló liul- 75 lámot oda- és visszamenő hullámra bonthatunk és hogy a visszamenő hullám az odamenő hulláméhoz képest elhanyagolható befolyású. Elektromágneses hullámok tovaterjedési sebessége egyenesvo- 80 nalű vezetékek mentén a lény sebességével közel egyenlő. Azonban igen nehéz, sőt ligy szólván lehetetlen, hogy elektronokkal ilyen nagy sebességet közöljünk, úgy hogy a hullámok tovaterjedési sebes- 85 sége a (6) és (7) lemezek mentén szükségképen csökkentendő. Ez különböző módon történhet. Az egyik legegyszerűbb megoldás szerint eltérítőszerveknek cséveszerűen tekercselt vezetőket használunk, 90 amikor is a vezetők teljes hossza sokszorosan nagyobb, mint az eltérítőszerveknek az elektronnyaláb irányában vett lineáris mérete. A hullámoknak az 1. ábra (6) és (7) 95 elektródái mentén való tovaterjedési sebességét azzal is csökkenthetjük, hogy a lemezeket mágneses anyaggal vonjuk bo, ami a lemezek közötti közeg permeabilitásának növekedését eredményezi. Ez a too megoldás azonban kevésbbé ajánlatos az itt tekintetbe jövő anyagok permeabilitásának kicsiny volta és a nagy hiszterézis-és örvényáramveszteségek miatt. A 3. ábra a találmány szerinti elektron- 105 sugárcső olyan foganatosítási példáját mutatja, mely csévealakú eltérítőelektródákat tartalmaz. Evakuált, hengeres (30) burán belül a tengelyvonalra merőlegesen egyenesvonalú (311 katódát rende- no zünk el, amelyet két (32) rugó hord, melyek egyúttal a hevítőáram bevezetői és üvegből való (36) keretre vannak erősítve. A katódát a (36) keret által hordott, U-alakú (35) ernyőn belül rendezzük 115 el, amelyet a (30) burából (33) vezeték segélyével vezetünk ki és mely a cső üzeme közben a (31) katódához képest negatív