115142. lajstromszámú szabadalom • Nagyérzékenységű kaszkáderősítő különösen távolbalátóvevőkhöz

egy-egy (7) nagyfrekvenciájú földelő­kondenzátor útján a (6) földhöz kapcsol­juk, amikoris a fémes vevőváz földelő­pontnak választható, mimellett célszerűen 5 a (7) kondenzátornak a hozzátartozó cső­aljzat közelében van, de nem szabad a csatlakozóhelynek a váz örvényáramve­zető részei közelében feküdnie. A találmány értelmében az egyenára-10 mokat a (8) záró-folytótekercseken át ve­zetjük a készülék csöveihez, mégpedig e fojtótekercseken átvezető út egyedüli hoz­závezetése az emisszióegyenáramnak. A (8) záró-fojtótekercsek sajáthullámát a 15 találmány értelmében kisebbre választjuk, mint az üzemszerű erősítőhullámhossza­kat, úgy hogy a (8) fojtótekercsek, az el­kerülhetetlen párhuzamos szerkezeti ka­pacitások jelenléte dacára, mindig induk-20 tiv ellenállású jelleget mutatnak. Gyakor­latilag a '(7) kondenzátor számára 0.1 mF. nagyságrend, a (8) zárófojtótekercsek szá­mára 20 mm átmérőjű 40 menetes tekercs kielégítőnek és igen hatásosnak bizonyult. 25 A (9) ráeselőfeszültség és a (10) anódfe­szültség hozzávezetései tetszésszerint he­lyezhetők el és ezek már nem hibaforrások akkor, ha az 1. ábrában megadott nagy ohmikus előtétellenállásokat, még pedig 30 a rácsokhoz kb. 50.000 ohmos (11) ellen­állást, az anódáramokhoz kb. 5000 ohmos (12) ellenállást és az árnyékolói-ácsokhoz egyenként kb. 50.000 ohmos (13, 14) ellen­állásokat a találmány szerint rajzolt mő-35 don, azaz úgy kapcsoljuk be, hogy ezek a (3, 4, 5) kondenzátorokon átfolyó nagy­frekvenciájú áramokkal szemben záró­ellenállásokként teljes mértékben hatáso­sak legyenek. 40 Az összes csőfokozatóknak ugyanazon (15) fűtőtranszformátorból való, a gyakor­latban megkívánt fűtésénél, a fűtőkör ki­vitelét a következőképpen alakítjuk: A találmány értelmében minden olyan 45 két leágazás között, melyek az áramot a két (15) és (16) fűtővezetékből az egyes erősítőfökozatokhoz vezetik, vastag drót­ból készült záró fojtótekercseket (17, 18) al­kalmazunk és ezenfelül csövekként a 50 fűtőszálvégeket egy pár (19, 20) földelő­tömbön át külön-külön földeljük. Különös gyakorlati jelentősége van a fűtésföldelés és fojtótekercstáplálás a találmány szerinti megoldásának a szuperponálócső fűtőköré-55 ben. mely cső a vevőkészülékben ultra­rövid hullámmal rezeg. Gyakorlatilag be­bizonyult, hogy ha a (19, 20) földelőtöm­bök e esőfokozatnál nincsenek meg, vagy nem közvetlenül a fűtőszálvégeknek a csőből való kivezetéseihez vannak kap- 60 csolva, a fűtőkörben pontosan definiált sajáthullám fejlődhet ki, melynek fre­kvenciájánál a vételt például vadrezgés vagy rezgési lyuk zavarja va&y lehetet lenné leszi. 65 A találmány értelmében tehát a (19, 201 kondenzátorpárt és a (17, 18) tekercspárt a szuperponáló-cső fűtőkörében minden­képpen alkalmazni kell, ezzel szemben a többi erősítőfokozatban ezt a kapcsolást 70 ritkábban alkalmazhatjuk és például kü­lönösen csak minden második erősítőfoko­zat után használhatjuk. A zavaró rezgéseknek a fűtőkörből és az erősítőcsövek áramköreiből való teljes ki- 75 küszöbölése után, mutatkozott a gyakor­lati üzemben a zavaró rezgéseknek még egy harmadik csoportja is, nevezetesen az (1, 2, stb.) erősítőcsövek anódkörének ultra nagyfrekvenciás öngerjesztése. A nagy- 8') teljesítményű távolbalátóvevőkben alkal­mazott transzformátor- vagy fojtótekercs­erősítésnél, a (21, 22) induktivitásoknak a megadott különösen nagy meredekségű erősítőcsövekkel való kombinációjánál 85 ultrarövid hullámon öngerjesztés lép fel, melynek frekvenciáját gyaníthatólag az anódfojtótekercs szórási induktivitása az anódüzemkapacitással együtt határozza meg. Különösen megállapítható ily rezgé- 90 sek fennállása ,a csőanód és az anódfojtó­tekercs közötti anódhoz,závezetésben. Ily rezgés zavarja a rendes vételt a munka pont eltolódásával, rendellenes anódára­mokkal és az egyenlőfrekvenciájú vételi 9;. hullámon való áthaladásnál ugrási és szakadási helyekkel. Ily rezgések jelen­léte gyakran csak nehezen fedezhető fel. Hatékony védelemnek bizonyult a találmány értelmében a (23) védő- 100 ellenállásoknak az erősítő cső anódsüve­gének hozzávezetésébe való bekapcsolása. A (23) ellenállások oly kicsinyek legyenek az anódfojtótekercs munkaelleniáliásához képest a hordozófrekvenciánál (kb. 5000 105 ohm), hogy azok a kört zavarólag ne csil­lapítsák, másrészt azonban a zavarófrek­venciájú rezgőkörre, mely a csőanód üzemi kapacitásából és a tekercs és cső szórási induktivitásából áll, , mindenkor no úgy hasson, hogy a rezgések megszakadja nak. Egy 500 ohmos indukciómentes és kapacitásszegény kivitelű ellenállás, azaz normális porcellán-graíit-ellenállásrúd tel­jesíti e követelményeket, anélkül, hogy a 115 vételt észrevehetően rontaná.

Next

/
Thumbnails
Contents