115107. lajstromszámú szabadalom • Rugóbetétes párnamatrac

MAG TAR KIRÁLYI ®EEjJ| SZABADALMI BÍRÓSÁG • SZABADALMI LEÍRÁS 115101. SZÁM. VIII/f. OSZTÁLY. — H. 9431. ALAPSZÁM. Rugóbetétes párnamatrac. Schlaraffia-Werke Hüser & Co. G. m. b. H. gyári cég Wuppertal-Barmen. A bejelentés napja 1935. évi január hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1934. évi június hó 1-je. A találmány oly rugóbetétes párnamatrac, különösen pamlagokhoz vagy beverőágyakhoz, melynek rugóbetétje tekercseivel egymásba kapcsolódó, felfelé álló 5 rugókból és alakadó tartókeretből áll. A találmány feladata a párnamatrac oly kialakítása, hogy a ráfekvésnél és ráül és n él a fellépő különböző sajátos terheléseknek ellenálljon. Ezt lényegben a t-artó-10 keret különleges elrendezésével, alakításával érjük el és a párnázás különleges kivitelével e tulajdonságot még javítjuk. A találmány szerint a tartókeretek szélső részeinek rúdjai, melyek a mat-15 rácra, illetve heverőágyra ülésnél a terhelést elsősorban veszik fel, a rugóbetét szélső rugói legfelső és legalsó te keres menet ének magasságában, a matracnak ráfekvésnél megterhelt középrészén átmenő 20 rúdjai pedig a rugók középső tekercsmeneteinek magasságában vannak. Ily módon elérjük, hogy a matrac fekvő felületét kizárólag puha rugók, a ráülésnél igénybevett szélső részeket pedig a tartókeretek 25 is alátámasztják. így egyidejűleg a rugóbetét, illetve a párnamatrac alakváltozása meg van gátolva. Az egymással összekötött keret rudak az átmeneti helyeken felülről lefelé könyök-30 ben vannak meghajlítva, de az átmenet fokozatos is lehet. Ha a párnamatrac több önálló részből (Auflagematratze) áll, akkor tekintettel e derékszögű egyes matracok átfordíthatóságára és kicserélhetősé-35 .gére, célszerű a tartókeretek összes hosszrúdjainak sülyesztése a rugóbetét felületéhez képest, a keresztruda'kat pedig körülbelül a betét felületében kell elhelyezni. Párnamatracoknál, melyeknek rugóbetétje a pamlag vagy heverőágy egész hosszára 40 terjed, célszerű a tartókeretnek a rugóbetét szélét körülvevő rúdjait a szélső rugók külső, legfelső, ill. legalsó tekercsmenetének magasságiában, a keretnek a rugóbetét szélén kívüli keresztrúdjait pedig a rugóknak középső tekercsein elhelyezni. Ennél még előnyös a rugóbetétet körülvevő párnázást a szélein olykép kialakítani, hogy a sülyesztett rudakat a párnázat lefödje, a szélső rugók legfelső, ill. 50 legalsó tekercsmenetének magasságában levő keretrudak pedig a párnázatba legyenek bekötve. Ily módon a párnamatrac rendkívül puha fekvőfelületet kap, nyomást előidéző helyek nélkül, míg a mat- 55 rácon való ülésnél elsősorban igénybevett szélső részeket a párnázatban bekötött keretek merevítik és ennek következménye, hogy alakját nagyobb biztonsággal tartja meg. 60 A mellékelt rajz a találmány két példaképp eni kiviteli alakját tünteti fel. Az 1. ábra az önálló matracrészhez (Auflagematratze) való rugóbetét oldalnézete, a 2. ábra annak homloknézeite, a 65 3. ábra pedig egy részének felülnézete. A 4. és 5. ábra körülpárnázott rugóbetét hossz- és keresztmetszete a középvonalion át. A 6. és 7. ábra a keretelrendezés második 70 kiviteli alakja oldal- és homloknézetben. A rugóbetétek felfelé álló, hengeres (9) rugókból állaniak, melyeknek összes tekercsei kapcsolódnak egymással és végii-