115045. lajstromszámú szabadalom • Hegesztett sínkötés

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 115045. SZÁM. V/a/l. OSZTÁLY. — K. 12427. ALAPSZÁM. Hegesztett sínkötés. özv. Katona Lajosné magánzó Budapest. A bejelentés napja 1933. évi december hó 28-ika. A hegesztett sínkötések, amennyiben nem thermittel hegesztik, rendszerint úgy készülnek, hogy az illeszkedő sínvégek fejrészeinek közvetlen összehegesz-5 tése mellett, a talprészek heveder közvetítésével vannak olymódon összehegesztve, hogy a hegesztővarratok a sínek hosszirányában futnak. Minthogy hegesztett kötéseknél a húzás 10 irányába eső varratok (ú. n. oldalvarratok) általában kisebb igénybevételeket bírnak el és kevésbbé megbízhatók, mint a ' húzóerők irányára harántirányban fekvő varratok, ennek ellensúlyozására, 15 vagyis egyenlő szilárdság elérésére az erőirányú varratokat legalább 25%-kai hoszszábbra kell venni, mint a harántirányú varratoknál. Ez a jelenség arra vezetendő vissza, 20 hogy a hosszvarrat különböző helyein nem egyenlő az erőátadásból származó igénybevétel. Ha pl. szem előtt tartjuk a rajz 1. ábráját, amely (a) hosszvarratokkal egyesített (b) lemezt és (c) szalagvasat 25 felül- és oldalnézetben tüntet fel és ha figyelembe vesszük, hogy mivel az erőátadás osak az, élek mentén, egymás után következő pontokon történik, tehát a nyírófeszültségek eloszlása — már csak a hú-30 zott részek okvetlenül beálló alakváltozása miatt — sem lehet egyenletes, kétségtelen, hogy a varratoknak a (b) lemez széléhez közelebb fekvő részei jobhan meg lesznek terhelve. Ehhez járul még, hogy 35 a varratok belsejében a lehűlésnél belső feszültségek keletkeznek, amelyek azok ellenálló képességét ez esetben szintén károsan befolyásolják. Ennélfogva, ha sínkötésekhez alkalmazunk hosszvarratokat, hosszú heveder szükséges, ami több anya- 40 got igényel és merevebbé is teszi a kötést. Hogy ezt elkerüljük, a találmány szerinti sínkötésnél egy vagy több hevedert úgy helyezünk el a síntalpakon, hogy azt harántirányú, azaz a sín hosszirányára 45 merőleges varratokkal lehessen rögzíteni s ennek megfelelően alakítjuk a sínvégeket. Ez az elrendezés tehát lehetővé teszi, hogy egészen rövid, kis hosszméretű hevedereket alkalmazzunk. 50-A 2. és 3. ábra a sínvégeknek ehhez alkalmas kétféle kiképzését mutatja; egyik a síntalpak alá, a másik pedig a síntalpak * fölé helyezett heveder alkalmazása esetén. A 4. ábrán az alátétlemezes sínkötést 55-keresztmetszetben ós oldalnézetben (részint hosszmetszetben) látjuk; az 5. ábra pedig olyan kötést mutat, — részleges keresztmetszetben, oldal- és felülnézetben, — amelynél a heveder a síntalpak felső fe- 60* lületére van illesztve; mindkettő még külön ráhúzott, ismert szerkezetű saruval kombinálva. A 6. és 7. ábra is felső hevederes sínkötés, de, kétoldalt külön-külön elhelye- 65-zett, tehát a gerincen nem áthatoló hevederekkel; a 6. ábrabeli sínkötés ugyancsak talpsaruval van kombinálva, míg a 7. ábrabeli a 3., illetve 4. ábra szerinti alátéthevederes kötéssel van egyesítve. 7Q, A 8. ábra a 6. ábrának olyan változata, amelynél a saru az oldalhevederekkel egy darabból áll.