114969. lajstromszámú szabadalom • Szalagos légyfogó és készülék annak előállítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114969. SZÁM. .x/h osztály. — L. 7013. ALAPSZÁM. Szalagos légyiogó és készülék annak előállítására. Löwingrer Sándor kereskedő, Nővé Zamky-i lakós, mint Keintzel Róbert pozsonyi lakós jogutódja. A bejelentés napja 1935. évi december hó 21-ike. Csehszlovákiai elsőbbsége 1934. évi december hó 22-ike. A találmány az ismeretes enyvezett, szalagos légyfogók sajátos, csoportos alkalmazása, valamint készülék az ilyen, többszörösen készülő légyfogók előállítására. 5 Sok esetben, pl. konyhákban, mészárszékekben, istállókban, stb., ahol a legyek igen nagy számban röpdösnek, a közönséges, egyetlen enyvezett szalagból álló légyfogók azzal a hátránnyal jártak, hogy már 10 néhány perccel felfüggesztésük ntán teljesen megteltek az odaragadt legyekkel. Ezért már szokásos volt egy és ugyanazon helyiségben nagyobbszámú ilyen légyfogószalag alkalmazása és ezzel kapcsolatban, 15 célszerű forgalombahozatal, illetve felhasználás céljából, javasoltak már oly szalagos légyfogókat, melyeknél közös tokban több enyvezett és egyugyanazon csévére feltekercselt légyfogószalagot helyez-20 tek el. A közös tokban elhelyezett légyfogószalagok (rendszerint két szalagot alkalmaztak a tokban), felhasználásuk egész tartama alatt, a tokkal, illetve az utóbbival összekötött csévével kapcsolatban ina-25 radtak úgy, hogy a szalagoknak egymástól független felhasználása lehetetlen volt, még pedig egyrészt amiatt, mert ezek a szalagok csak az egyik, kihúzás végett megragadandó végükön voltak enyvezetle-30 nek, ellenben másik végr észükön végig enyvesek voltak. Ez mindaddig nem, hatott zavarólag, amíg az enyvezett szalagvégek (a forgalombahozatal tartamára, egészen a tényleges felhasználásig) a tokban marad-35 tak. Ha azonban ezeket a szalagokat a tokból teljesen ki akarták volna húzni és egyegy ilyen szalagot pl. a helyiség mennyezetén akarták volna megerősíteni, akkor — ha az enyvezett szalagvéget használták volna fel a szalag megerősítésére — a sza- ío lag alsó részéről az enyv a padlóra csepegett volna, míg az esetben, ha a szalagot másik, enyves végével akarták volna felfüggeszteni, a légyfogószalag a mennyezetet beszennyezte volna. A légyfogószala- 45 goknak egymástól független felhasználását másrészt az a körülmény gátolta, hogy az eddigi megoldásoknál közös csévére feltekercselt szalagokat alkalmaztak, melyek ezzel a csévével mindvégig kap- 00 csolatban maradtak. Ezzel szemben, a találmány szerint, egymásra helyezett, a közös tokban, előnyösen, cséve mellőzésével, önmagukra felgöngyölten elhelyezett, oly légyfogószala- 55 gokat alkalmazunk, melyek mindegyike a tartályból való eltávolítás után, egy-egy függetlenül felhasználható, befejezett légyfogót alkot. így tehát az eddigi, tötobszalagos légyfogókkal ellentétben, az egyes sza- g0 lagok nincsenek közös csévéhez es így közös felfüggesztési vagy felállítási helyhez kötve, hanem az önmagukra göngyölített szalagok mindegyike a többitől függetlenül, tetszőleges helyiségben vagy vala- 65 mely helyiségnek tetszőleges pontján használható fel. így tehát a találmány valóban több közönséges (egy-egy szalagból) álló légyfogót pótol. Emellett azonban, ama körülmény folytán, hogy minden tokban 71)