114945. lajstromszámú szabadalom • Villamos kisütőcső

szóáramoknak a vezeték és a hüvely közötti úthosszát lehetőleg nagyra választjuk, anélkül, hogy az elzáróműveletnél járulékos munkára vagy bonyolult művele-5 tekre volna szükség. A javított záróbetét készítésénél a (33) üveghengert üvegrúdból célszerűen olyan hosszban vágjuk le, hogy ha a hüvelyt a fentiek értelmében hevítjük, az üveghenger felső része a hü-10 vely széle mentén körülömlik, úgy hogy lapított «gombaszerű» fejet kapunk, amely oldalt kidudorodik. Nyilvánvaló, hogy a (33) üvegrész ívelt kialakítása folytán a (15) A'ezeték és a 15 (32) hüvely közötti, az üveg l'első felületén mért távolság lényegesen nagyobb; mint az üvegen át haránlirányban, egye^ nes vonal mentén mért távolság. Minél nagyobb bizonyos határon belül a beforrasztó tásnál alkalmazott fölös üveg hossza, annál nagyobb a kidudorodás és annál nagyobb a kúszóáramok úthossza. Nyilvánvaló, hogy ha az üveg ívelt részein gettervagy más elektródaanyag kondenzálódik, 25 sőt, ha azon por vagy más idegen anyag gyülemlilc fel, még akkor is elég hosszú tiszta üveg marad arra, hogy a felület menti kúszóáramlást elkerüljük. A fentiek értelmében a (33) üvegrész 30 alsó felülete a hüvely peremével nincs egy vonalban és így a vezető lerakódásokkal szemben védett, úgyhogy a kúszóáramoknak a feszültség alatt álló fémrészek közötti úthossza a záróbetét e végé-35 néi is elég nagy ahhoz, hogy a betél az alkalmazott feszültségek mellett a kúszóáramoknak ellentálljon. Az esetben, ha a záróbetét alsó végén a kúszóáramok úthosszának növelése kívánatos, akkor a (33) 40 üvegrésszel egy darabból álló lábnyúlvány alkalmazható, amint azt a 9. ábrával kapcsolatosan az alábbiakban ismertetni fogjuk. Az alsó (3) fejrész e zárószerveken kí-45 vül a (34) szivattyúzócsövet hordja, amely könnyen megmunkálható fémből, mint pl. acélból van és a fejrészhez tetszésszerinti ismert módon hozzáerősíthető. A (34) csőnek az 1. ábrán szaggatott vonallal jelzett 50 fölös hossza van, amelyet a szivattyúzás! művelet alatt levágunk. Miután a hozzávezelések zárószerveit és a szivattyúzó fémcsövet a megfelelő fejrészekhez erősítettük, továbbá az elektró-55 darendszert a (20) állványoszlopokkal együtt összeszereltük és a fejrészek közé erősítettük, a különböző hozzávezetések és az azokhoz tartozó elektródák között a fentleírt összeköttetéseket létesítjük. Ekkor a fémfejrészek és az elektródarendszer a 60 tartóállvánnyal és a tartóelemekkel együtt "az (1) köpenybe helyezendő teljes szerelvényt alkotja. Az előállítási eljárás következő mozzanata a fejrészeknek és az ezekkel kapcso- 65 latos elemeknek a köpenyhez erősítése. A fejrészek olyan átmérőjűek, hogy az (1) köpenybe pontosan beleillenek, és olyan távolságban vannak, hogy külső éleik az ,(1) köpeny éleivel egy vonalban feksze- 70 nek. Az egész szerelvényt helyére toljuk és a fejrészeket a köpenyhez hegesztjük vagy más módon tartósan és fémesen hozzáerősítjük. Ezután a csövet szivattyúra helyezzük és hevítés közben a köpeny 75 belsejét a (34) csövön át légtelenítjük. A hevítést úgy végezzük, hogy a (33) üvegrész nem olvad meg és a záróbetétben más károk sem lépnek fel. A csövet tetszésszerinli ismert (nemi ábrázolt) módon 80 getterezzük. Kellően nagy vákuum elérése és adott esetben gőzfejlesztő anyag vagy iners gáz bevezetése után a kisiitőcsövet a szivattyútól elválasztjuk úgy, hogy a (34) szivattyú- 85 zócsövet tetszésszerinti módon, pl. a cső egyidejű összenyomásával és oldalainak összehegesztésével zárj uk. A 4., 5., 6. és 7. ábrán a javított záróbetét másik kiviteli alakjának egymásután 90 köveLkező előállítási fokozatait mutattuk be, amely záróbetéttel a vezeték és a hüvely közötti kúszóáramok úthosszának növelését érjük el. Ezeken az ábrákon az 1. és 3. ábrák kapcsán bemutatott elemek- 95 hez hasonló elemeket lehetőség szerint azonos vonatkozási számokkal jelöltük. Igy a (15) vonatkozási szám általában jellegzetes árambevezetőt jelez, amely a (32) hüvelybe szigetelten és légzáróan beforrasz- íoo tandó, mimellett a vezeték és a szigetelőanyag között ez utóbbi alsó végénél köz tartandó fenn. E célból hengeres (35) fémtömböt alkalmazunk, amelynek mélyén a tömbbe nyúló központos (36) fúrata és 105 felső végén két nagyobb átmérőjű, de sekélyebb (37) és (38) nyílása van. A záróbetétet a következőképen állítjuk elő: A (15) vezetéket először a (36) fúratba helyezzük, majd a (39) üvegcsövet a 110 (37) nyílásba illesztjük és azután a (32) hüvelyt a (39) üvegcsőre toljuk; minthogy a hüvely peremének átmérője a (38) nyílás átmérőjénél csak valamivel kisebb, a hüvely a (38) nyílásban feszesen ül. A (39) 115 üvegcső belső átmérője célszerűen jóval nagyobb, mint a veze ték átmérője és az üvegcső külső átmérője célszerűen jóval kisebb,