114855. lajstromszámú szabadalom • A gázalakú nyomóközeg (pl. szénsavgáz) eltávozását meggátló palack- vagy edényzár, nyomás alatt álló folyadékot tartalmazó palackokhoz, vagy edényekhez

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 114855. SZÁM. XVIII/Ű. OSZTÁLY. (}. 8109. ALAPSZÁM. A gázalakú nyomóközeg (pl. szénsavgáz) eltávozását meggátló palack- vagy edényzár, nyomás alatt álló folyadékot tartalmazó palackokhoz vagy edényekhez, különösen ásványvizes üvegekhez. Grünhut Sámuel kereskedő, Rákospalota. A bejelentés napja 1936. évi január hó 17-ike. Az alábbiakban a találmányt különösen jellemző alkalmazási példa, nevezetesen ásványvizes üvegek esetére ismertetjük, megjegyzendő azonban, hogy a találmány 5 más esetekben is, pl. szifoncső nélküli szikvízpalaokokra vagy általában gázalakú nyomóközeg hatása alatt álló folyadékokat tartalmazó edényekre vagy palackokra egyaránt előnyösen alkalmazható. 10 Az ásványvizesüvegeknek eddigelé használatos elzárása azzal a hátránnyal járt, hogy a palackzárnak rendszerint az üveg álló vagy kissé ferde helyzetében foganatosított felnyitásánál elsősorban a szén-15 savgáz távozott el ós csak azután ömlött ki a folyadék a buktatott üveg száján. így aa ásványvíz az üvegnek már egy-kétszeri használata után is eredetileg megszabott, kívánatos jóminőségét, Vagyis a szénsiav-20 gáz és a víz közötti eredeti, kedvező keverési arányát elvesztette és többé-kevésbbé élvezhetetlenné vált. Ezt a hátrányt szikvízüvegeknél, a szokásos szifonszerkezet alkalmazásával el-25 kerülték ugyan, azonban az utóbbinak előállítása aránylag igen költséges volt, az egészségügyi követelményeknek alig felelt meg és az üvegcsöveknek aránylag nagy törési százaléka is jelentékenyen 30 esett latba. Ezért szikvizes üvegeknél is már régóta törekedtek az eddigi elzárószerkezetektől eltérő palackzár létesítésére. Ásványvizes üvegeknél a szénsavgáz 35 korai eltávozásának meggátlására már javasoltak oly palackzárakat, melyek rugóhatás alatt álló folyadékkibocsátó szelepet, ezt működtető, a palackzár tetején lévő gombot vagy fejet, a szelepfészekkel közlekedő, a szabadba torkoló, ferde, ol- 40 dalsó folyadókkibocsátó csatornát és a palackzár belsejében a működtető fej pályájába iktatott, egyébként saját súlyának hatása alatt elmozduló mozgóütközőt, pl, golyót és golyópályát tartalmaztak, aholis 45 az ütközőszerkezet a palack álló helyzetében (melyben eddigelé a gáz mindig eltávozott) a kibocsátószelep nyitását meggátolta, ellenben a palacknak a vízszintes helyzeten (akár csak valamivel) túlbillen- 50 tett, vagy felfordított helyzetében a szelepet működtető fej pályájából, önsúlyának hatása alatt kigördülvén, a szelep nyitását lehetővé tette. Más szóval ez a megoldás a folyadékkibocsátó szelep nyitását a 55 palacknak csakis oly helyzetében tette lehetővé, amelyben a kibocsátó nyíláshoz elsősorban csak a folyadék juthatott, míg a folyadékon kivüli szénsavgáz csakis a palack teljes kiürítésekor, a folyadék után go távozhatott. Az eddigi ily palackzárak tehát az általános feladatot (a szénsavgáz korai távozását) elvileg meggátolták ugyan, azonban a szerkezeti megoldás aránylag bo- 55 nyolult és így a palackzár előállítása és szerelése túl költséges volt. mert minden alkatrész egy és ugyanazon, aránylag kisterjedelmű, rendszerint porcellánból formálandó palackzártestben foglalt he- 70 lyet. Ez okból az eddigi ily palackzárak a gyakorlatban nem tudtak elterjedni.