114826. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénsav előállítására

bevont aszbesztet tartalmazó átalakítóba vezettük és pedig a platina minden grammjára óránként 1700 liternyi mennyiségben (a gázmennyiséget 20 C° hőmérsékleten 5 mértük). Az átalakító oly kiképzésű volt, hogy a viszonylag hideg belépő gázok az exoterm reakció következtében beálló hőmérsékletemelkedést mérsékelték. Az átala-10 kulás körülbelül 500 C° hőmérsékleten simán ment végbe. Az átalakítóból kilépő gázokban lévő kéntrioxidot szokásos módon 98%-os kénsavval abszorbeál tattuk; a kénsav termelési hányada platinagram-15 monként és óránként 1100 gramm volt. A kilépő gázokat, melyek kb. 7% kéndioxidot tartalmaztak, a koncerntráló telepbe vezettük vissza. 2. Példa. 20 Pirit égtéséből származó és 1% kéndioxidot tartalmazó gázokat a kéndioxid kivonatolására az 1. példában megadott módon dolgoztuk fel. Az abszorbeáló oldatból kitermelt kéndioxidot hűtés nélkül, 25 vízzel, kb. 80 C° hőmérsékleten benső érintkezésbe hoztuk; a hőmérsékletet úgy választottuk, hogy a kéndioxid annyi vízgőzt vigyen magával, hogy ez (a később hozzáadott levegőben lévő vízgőzzel 30 együtt) elegendő legyen a kívánt savkoncentráció (a jelen példában 98%)_ létrehozására. Ezt követőleg a gázt annyi levegővel kevertük, hogy a kapott elegy 21,6% kéndioxidot tartalmazzon és ezt a keveré-85 ket külső előmelegítés nélkül, platinával bevont aszbesztet tartalmazó átalakítón vezettük át, ahol is az átáramlás mértéke óránként és platinagrammonkónt 1240 liternek felelt meg. 40 Az átalakító oly szerkezetű volt, hogy a viszonylag hideg belépő gázok az exoterm reakció okozta íhőmérsékletemelkedést mérsékelték. Az átalakítóban a hőmérséklet kb. 500 C° volt. 45 Az átalakítóit elhagyó forró gázokat hőkicserélőben hűtöttük, ahol is óránként 800 g kénsav közvetlenül és minden füstképződés nélkül kondenzálódott. A fáradt gázokat, melyek kb. 7% kéndioxidot teur-50 talmaztak, ia koncentráló telepbe vezettük Vissza. Az átalakítót ellhagyó forró gázok hűtésére alkalmas hőkicserélő pl. fáradt hővel fűtött kazán lehet, melynek a savgőzök -55 nek és a folyadéknak kitett részeit a célnak megfelelő ellenálló anyagból, pl. olyan acél ötvözetből készítjük, mely 18% krómból, 8% nikkelből és 74% vasból áll. A hőkicserélőben visszanyert hőt arra használhatjuk, hogy a koncentráló telepben az 60 abszorbeáló oldatot regeneráljuk. Az átalakítót elahgyó forró gázokat azonban az abszorberáló oldat regenerálására használt kazánban elehelyezett kígyócsövön vagy hőkicserélőn is vezethetjük át. 65 Célszerű, ha a forró, távozó gázokat a kondenzátor csövein keresztül lefelé menő irányban vezetjük keresztül, mert ekkor a korrozió minimális lesz. 94%-nál kisebb töménységű sav még a fenteimlítiett króm- 70 nikkelötvözetet is korrodeálni hajlamos és ha a gázokat alulról felfelé vezetjük, akkor fennáll annak a lehetősége, hogy a csövek felső részéhez közel kondenzált sav koncentrációja nein éri el a 94%-ot. Ha 75 azonban a gázokat felülről lefelé vezetjük, akkor a 94%-osnál kisebb töménységű sav a csövekben alul kondenzálódik és a csövek felső részében kondenzálódott ós onnan lecsurgó töményebb savval azonnal 80 összekeveredik. A találmány szerinti eljárással az ismiert eljárásokkal szemben számos előnyt érünk el. így valamely adott siavtermeléshez a berendezés egyszerű és kisebb le- g5 heit; a szokásos tisztító műveletek, melyek költségesek és körülményesek, egyszerű koncentráló műveletekkel helyettesíthetők; a gázokat nem kell szárítani; a katalizátor térfogategységére ©sŐ savhoza- 90 dék jelentékenyen növelhető. Mind a sav termelési hányada, mind a siav koncentrációja valamely adott átalakító használatakor kéndioxidveszteség nélkül tág határok között változtatható. A sav elöállí- 95 tása füsttképződés és nagy térfogatú 98%-os kénsiav szükségessége nélkül megy végbe és a nagy savtömeg keringtetésére fordított energiát is megtakarítjuk. A belépő gázok külső előmegelítése eJmiarad- 100 hat; a reakcióhőt hasznosan visszanyerhetjük; hasonlóan jó eredményekkel a platinánál olcsóbb katalizátorokalt i» használhatunk, pl. vanádiumpentoxidot. Az ismert eljárásokban a katalizáló ha- 105 tást legnagyobbrészt a kéndioxidkoiicentráció csökkentésére kell fordítani, melynek oly kis értékét kell elérnie, hogy a távozó gázokat gazdaságosan ós mvaró hatás nélkül lehessen eltávolítani. A találmány értelmében gázátmenetenként no korlátolt mértékű átalkítóssal dolgozunk, a kéndioxid maradékát a fáradt gázokból eltávolítjuk ós azt az átalakító körfolya-