114774. lajstromszámú szabadalom • Nemesgáztöltésű fémgőzlámpa

A 2. ábra a találmány szerinti esőnek egy különleges kiképzési alakját mutatja. A lámpa U- vagy V-alakú, az elektródák felül vannak elhelyezve; a lámpát függéö lyes helyzetben használjuk. Az elgőzölögteitendő fémkészlet a lámpa alsó görbiile -tébeii van elhelyezve, célszerűen a legalsó pontnál fekvő (12) kihasasodásban. Éz a fémkészlet, melyet a fényív állandóan tO melegít, tartósan fémgőzáramot bocsát k? az (5) (5) elektródák irányában. A katóda által elporlasztott és elgőzölögtetett anyag pl. nikkel, wolfram vagy bárium, tehát meg van gátolva abban, hogy a tri-15 lajdómképpeni világítóesőbe behatoljon; a fémgőzáram ezeket a gőzöket inkább visszahajtja és belefújja az elektródaedényekbe. A találmány szerinti "lámpának egy további jellegzetessége, hogy a 20 fémgőzárarn éppen az elektródaedényekben kondenzálódik és a létrejövő fémgolyócskák visszafolynak a féankészlöthez. A fómgőz lecsapódásánál és a folyós fém vissza folyásán ál az elektródaedény-25 ben leadja a magával ragadott tisztátalanságokat, amelyek ilyen módon a világítócsőtől távolltartatnak, úgy, hogy a cső világos és tiszta marad és vegyi hat ásóknak sincs kitéve. Hogy a csőnek világító 30 részében megfelelő elgőzölgést ós az elektródaedényben megfelelő kondenzációt érjük el, az iizemáramot, az elektródák nagyságát, a eső és a pólustartályok átmérőit egymással megfelelő arányba kell 35 hozni. Előnyös a pólustartályt szélesebbre választani, mint a világítócsövet és még szélesebb kell hogy legyen a pólustartály az esetben, ha a katóda fölé harangot borítunk, mely kivitelről az alábbiakban 40 ni ég lesz szó. Hogy az ellenáram hatását megnöveljük, célszerű a tulaíjdonképeni pólustartályt a világító csőrésztől a (13) és (14) beszűküléssel elválasztani. Ez a beazű-45 kii lés meredek falú tölcsér alakjában van kiképezve, mivel egyébként a higany ott összegyűl, hirtelen lefolyik és robbanásszerű elgőzölgésével a fényívet kioltja. A töicséralaki'i átmenet meggátolja továbbá, 50 hogy a higanycseppek a fényívbe pattanjanak. aminek szintén az ív kioltása a következménye. Ha világítócsövet ferdeállásban használjuk, vagy a cső (V), vagy az 1. ábrán látható alakú, úgy célszerű 55 ennél a, keresztmetszetváltozásnál az átmeneti hely hajlását egyenlőtlenre választani, még pedig oly módon, hogy a felül fekvő csőfal erősebb, az alul fekvő csőfal pedig gyengébb hajlást kapjon, vagy egyáltalán hajlás nélkül maradion. Le- 60 liet ennek a keresztmetszetváltozásnak a helyénél alul egy csatornát kiképezni, amely lehetővé teszi a higany lefolyását. A találmány szerinti lámpa egy továbbképzése abból áll, hogy a katódákat, mi- 65 ként a 2. ábra mutatja külön (15) hengerekkel vesszük körül. E hengerek anyaga ugyanaz lehet, mint a cső anyaga, tehát üveg, vagy kvarc; a hengerek a pólusliaranggal bordákkal vagy forrasztások- 70 kai vannak összekötve. Lehet azonban fémhengereket is alkalmazni és ezeket a katóda tartódrótján megerősíteni. Ilyen elrendezés mellett a katóda által elporlasztott vagy elgőzölögtetett anyagot már 75 a henger felfogja, úgy hogy a fémgőz abban lecsapódásra kerül. Másrészről a hőmérséklet a henger belsejében oly magas, hogy a fémgőzáram ott nem kondenzálódik, hanem a hengeren vagy a harangon 80 kívül, az ezek és a pólustartály közötti térben. M inthogy ily módon a fém gőz és az elporlasztott anyag különböző falrészeken csapódnak le, a kondenzált fém nein mossa le a falon leülepedő csapadékot, 85 ami az egész csőben tisztátalanságra és a csőfalak megfeketedésére vezet. Az (U) vagy (V) alak, amelyet a 2. ábra mutat, természetesen nem az egyedüli lehetséges forma; akármilyen más forma is alkat- 90 mazható, hacsak a fémgőzáram az elektródák, vagy az elektródákat tartalmazó tér felé irányul és a kondenzált fém az elektródák felől magától visszafolyik a ttilajdonképeni világító csőbe. Lényeges, hogy 95 a fémgőzök az elektródák végeinél lecsapódnak, ott elgőzölögnek és hogy a kondenzált fém az elektródák közelében nem gytilemlik fel. Az elektródákat tartó drót a vákuum- 100 edénybe magában véve ismeretes módon van beforrasztva. Lehet ehelyett valamely fémkúpot alkalmazni, amely egy, a tartályban kiképezett csiszolásba illik be és higannyal van eltömítve, miként az hi- 105 ganygőzlámpáknál már ismeretes. A vakuumtartó beforrasztások kiképzésének egy másik módját a 2. ábrán látjuk- A célszerűen wolframból való (9) drótot a vastagfalú, hosszú és kis belső nyílással 110 bíró (17) csőbe forrasztjuk be, azután ezt a csövet forrasztjuk hozzá, magához a lámpához. Eközben arra kell ügyelni, hogy a tulajdonképeni vakuumtartó beforrasztási hely a felemelegedő csőtől távol essék. A 115 (17) cső külső végén egy kehelyalakú ki-