114670. lajstromszámú szabadalom • Víznyelő
MAGYAR KIRÁLYI ÍS| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114670. SZÁM. XXÍ/b. OSZTÁLY. — F. 7393. ALAPSZÁM. Víznyelő. Farkasvöigyi-féle Villamosipari és Gépg-yár R. T. Budapest. A bejelentés napja 1935. évi november hó 28-ika. A találmány oly víznyelő, mely a patkányoknak és a bűznek a csatornákból az utcára való jutását meggátolja. Az eddig ismeretes víznyelők hátránya 5 egyrészt, hogy a csatornában keletkező és onnan felszálló, a járókelőben undort keltő bűzös gázok az utcára jutottak, másrészt nem gátolták meg az utca felszínére törekvő patkányok útját. Az e hát-10 rányok kiküszöbölésére javasolt szerkezetek nem váltak be, mert ezeket a hideg idő beálltával, a befagyás veszélye miatt, el kellett távolítani. A ki- és beszerelés, valamint szállítás és raktározás azonban 15 körülményes és költséges volt. Az e hátrányokat kiküszöbölő találmány szerinti víznyelő lényege aknájába süllyesztett csésze és ebbe benyúló két végén nyitott cső alkotta vízzár, valamint a 20 eső köpenye és az akna falai közötti térközt elzáró válaszfal. Egy célszerű megoldásnál a vízzár egyik eleme félgömbalakú csésze, melybe csonkakúp- vagy csonkagúla-alákú cső vége 25 nyúlik be, amelynek kerületén elrendezett kampókba változtatható hosszúságú lánccal van a csésze beakasztva. A csésze felső pereme egy a víznyelőrács alátétpereméként kiképezett, az aknába benyúló 30 lemezen fekszik fel, mely perem, a lemezzel együtt, az akna fala és a cső közötti térközt elzáró válaszfalat alkotja. A rajz a találmány példaképem kiviteli alakját függélyes metszetben szemlélteti. 35 Az (a) víznyelőrács a (k) aknába nyúló (b) lemezen fekszik fel, melyre a csonkakúp- vagy csonkagúla-alakú (c) cső (h) karimájával támaszkodik. Ennek alsó vége, (e) térköz meghagyásával, a pl. félgömbalákú (d) csészébe nyúlik. Ez utóbbi 40 (f) láncok útján a (e) cső füleibe fogódzó (f) láncokon csüng. A rács felcsappantása után a (c) cső, a (d) edénnyel együtt, a (g) rúdnál fogva kiemelhető. A víznyelőbe folyó esővíz, mely csupán 45 a (c) csövön át folyhat le, de nem a (c) cső és a (lt) akna falai közötti gyűrűs téren, megtölti a (d) csészét, majd ennek szélein túlfolyva, a csatornába csurog. A (c) csőnek a (d) csészébe nyúlása folytán 50 létesülő vízzár akadályozza meg a csatornából felszálló gázoknak a felszínre jutását. A patkányoknak a szabadba jutását meggátolja egyrészta (d) csészében felgyülemlett víz, másrészt és még a víznél is 55 hatásosabban az a körülmény, hogy a láncokon csüngő csészére felkapaszkodó patkányok a csészén nem találnak szilárd támaszt. Ezenfelül a (d) csészéből rájuk zúduló víz is elriasztja őket a to- 60 vábibi próbálkozástól. Télen sem kell a bűzelzárót a víznyelőből kiemelni, hanem csupán a (d) csészét a víznyelő mélyebb részébe süllyeszteni. A (d) csészének mélyebb szintbe süllyesz- 65 tése ellenére is fellép a bűzelzáró hatása. A felszálló meleg gőzök ugyanis a (c) eső hideg falához érve, lecsapódnak és a csészébe csöpögnek. A vízzel telt, lazán csüngő csésze ekkor is a patkányok út- 70 3 ál)a esik. A patkányoknak a talaj szintjére jutását, amitől télen kevésbbé kell tartani, meggátolja továbbá a (c) cső lejtése is.