114556. lajstromszámú szabadalom • Biztonsági gyújtómassza és eljárás előállítására

dókba mennek át. A találmány szerinti gyujtókeverékeknek lényege tehát abban van, hogy a masszák gyulékonyságát könnyen meggyulladó fémek hozzáadásá-5 val érjük el, miáltal az új masszák már elvileg is különböznek az összes eddig javaslatba hozott vagy használatba vett gyujtómasszáktól, melyek ugyan részben ugyancsak tartalmaztak fémeket, de lé-10 nyegesen más célból. Az ilyen fémadalékoknak eddigelé ugyanis az volt a rendeltetésük, hogy mint izzómassza létrehozza a hordozóanyag meggyújtásához szükséges melegmennyiséget (pl. mint ter-15 mitszerű keverékek), vagy pedig, hogy a túlságosan nagymérvű gyulékonyságot, a túl heves vagy szinte robbanásszerű reakciókat, — melyeknél azonban mindenkor valamilyen előgyajtóra van szükség, 20 — megakadályozzuk, továbbá hogy bizonyos világítási effektusokat váltsanak ki. Bizonyos fémek annyira gyúlékonyak, hogy a jelzett célra közvetlenül felhasználhatók. Mások már jóval nehezebben 25 gyújthatok meg, így pl. a közönséges vas vagy kobolt. Az ilyeneket olyan alakba kell átvinnünk, hogy gyúlékonyak legyenek. Viszont más fémek, illetve alakulatok már magán a levegőn is meggyul-30 Iadnak. Az ilyeneknek gyulladási hőmérsékletét emelnünk kell. A találmány kiterjed a fémeknek ezen, igen könnyen meggyulladó és az alábbiakban „szemipiroforos" jelzővel megjelölt módosula-35 taira, valamint azok előállítására is. A fémek szemipiroforos alakzatát az jellemzi, hogy levegőn + 50 C'° és kb. + 300 0° között meggyulladnak. A fémeknek ez az alakzata a piroforos ós a nor-40 mális alakzat között egy közbenső állapotot képez. Emellett a szemipiroforos állapot definiálása tekintetében közömbös, hogy az állapot úgy következett-e be, hogy a nehezen gyulladó fémek gyulladási hőmérsékletét csökkentettük-e, vagy a fémvegyületeket kezeltük-e, vagy a piroforos fémek gyulladási hőmérsékletét emeltük-e, vagy pedig a piroforos fémek öngyulékonyságát valamely más módon 50 akadályoztuk-e meg a könnyű meggyulladás tulajdonságának megtartása mellett. E helyen nyomatékkal hivatkozunk arra, hogy a szemipiroforos fémek fizikokémiai szerkezetére, valamint az összeté-55 tel minéműségére nézve szigorúan tudományos alapon még semmiféle határozott vélemény nem alakult ki. Az ilyen szemipiroforos állapotnál szó lehet épp úgy a tiszta fémnek különleges módosulásáról, mint több anyagnak kombinációiról is, 60 mint pl. oxidokkal való keveredésekről, piroforos fémnek önmagától meg nem gyulladó testekbe való bekebelezésekről. E kombinációk lehetnek mind valódi, mind kolloidálisan diszpergált szilárd ol- 65 datok, ötvözetek vagy makroszkópos heterogén keverékek. Ismeretes, hogy bizonyos fémeknek, mint pl. vasnak vagy kobaltnak piroforos alakját megkaphatjuk oly módon, hogy 70 alkalmas fémvegyületeket hidrogénáramban aránylag alacsony hőmérsékleten redukálunk. E fémek azonban meggyulladnak és elégnek már a levegő oxigénjével való érintkezés folytán a szoba hőmér- 75 sékleténél. A piroforos alakzat tehát közvetlenül nem alkalmas a találmány céljaira. Szemipiroforos fémek előállítására irányuló eljárások a fémvegyületek redukálásából állanak akként módosított fel- 80 tételek mellett, hogy sem piroforos, sem pedig normális alakzat nem jön létre. Az eljárás azonban állhat piroforos fémek oly módon való kezeléséből is, hogy azok gyujthatóságát a könnyű gyulékonyság 85 fentartása mellett megnehezítjük. A fémvegyületek redukálását megvalósíthatjuk iners gázokban való termikus szétbontással, vagy pedig kémiai redukálással, pl. hidrogénnel fokozott hőmérsékleten. 90 A hőmérsékletet és a redukálás időtartamát e mellett olyan határok között fekvő területen kell tartanunk, melyeken túl ugyanazon eljárási módozatokkal piroforos vagy nehezen gyulladó fémek 95 keletkeznek. Kiindulási termékek tekintetében figyelembe jönnek a fémeknek mind a szervetlen, mind pedig szerves vegyületei, melyek közül e helyen az oxidokat, nitrátokat, karbonátokat, szulfáto- 100 kat, oxalátokat, tartarátokat, stb. említjük fel. A piroforos fémeket szemipiroforos fémekké változtatjuk át oly módon, hogy fokozott hőmérsékletnél iners gázokban, 105 mint pl. nitrogénben, hidrogénben, stb. rövidebb vagy hosszabb ideig tartó kezelésnek vetjük alá, vagy pedig úgy, hogy a levegőn magától meg nem gyulladó anyagokkal, mint pl. oxidokkal keverjük, 110 illetve ötvözzük vagy bevonjuk. Minthogy ezeknél az előállítási módoknál a reakció ideje bizonyos határok között annak a hőmérsékletnek a függvénye, melynél a reakció végbemegy, minthogy továbbá a hőmérséklet és a reakció-idő a különböző fémekre vonatkozólag és a különböző gázoknál, valamint nyomásoknál