114346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás széntartalmú anyagok hidrogénezésére

pl. finoman elosztott fémre, mint a cinkre vagy vasra liat, nem az elméleti mennyiségben, hanem fölöslegben alkalmazzuk. Ha pl. Wietz-i (Hannover m.) nyersolaj 5 desztillálási maradékát, amely 800°-on kezd forrni, hidrogénezés útján alacsonyabban forró szénhidrogénekké akarjuk alakítani, lígy, ugyancsak példakép, 100 s. r. desztillálási maradéknak 80 s. r. finoman 10 elosztott fémimel, pl. vassal és 50 s. r. vízzel alkotott elegyét használjuk. E vasmennyiséghez elméletileg 35 s. r. víz elegendő volna, hogy a 2Fe + 3H>0 = Fe, O.-i 3 Hz reakció értelmében atomos 15 hidrogént állítsunk elő. Ügy látszik, hogy a vízfölösleg egyúttal a hidrogénezendő nyersanyag túlságosan messzemenő bomlását is akadályozza. Az atomos hidrogén képződési sebessége 20 továbbá katalitos hatású adalékokkal is befolyásolható, amelyek a víznek a fémmel való reakcióját kedvezően irányítják. Ilyen katalitos hatású adalékok mindenek előtt könnyen oldható sók lehetnek, 25 éspedig ezek sorában az ammónium- vagy alkálisók, mint pl. az alkáliált halogén (klór) karbonát- és hidrogénvegyületei, továbbá a földalkáliák vagy földfémek, pl. kalcium, magnézium, kloridjai, vagy 30 aluminiumklorid, vagy a cer kevert kloridjai. Különösen olyan fétmsók alkalmazása előnyös, amelyek egyidejűleg a vassal való bomlást és a hidrálási reakciót is elősegíteni képesek. Erre a célra alkal-35 masaknak mutatkoztak a mangán, króm, molibdén, kobalt, ón és nikkel kloridjai, valamint szulfátjai is. Az atomos hidrogén keletkezési sebességét befolyásoló vegyszereknek kénmérgezéssel szemben 40 nem kell érzéketlennek lenniök. A fentemlített 100 s. r. desztillálási maradékból, 80 s. r. vasból és 50 s. r. vízből álló keverékben víz helyett olyan vizes oldat is használható, amely 2% mangán-45 kloridot és 3% ammóniumkloridot, vagy 3% ammóniumkloridot és 2% molibdénoxikloridot tartalmazhat. A hidrogénképződés sebességének szabályozására főleg olyan fémvegyületek mutatkoztak alkal-50 masaknak, amelyek kevésbé nem^s^k, mint az a fém, amelyet a hidrogén előállításához használunk. Az ilyen fémvegyiiletek a hidrogén előállításához használt fémmel nem lépnek lényegesebb raér-55 lékben eserebömlásba, úgy hogy folytatólagosan újból használhatók. Ha az eddig említett módszerek során főleg arról van szó. hogy az atomos hidrogén képződési sebességét a többi ismertetett reakciós folyamattal megfelelő össz- 60 hangba hozzuk, úgy sok esetben szükségesnek mutatkozott a szénhidrogének bontási reakcióját befolyásolni. Kitűnt, hogy a hidrogén képződéséhez használható fémek, mint a vas, cink, ón, mangán, alu- 65 minium, egyedül vagy keverékekben, a széntartalmú anyagok megbontását is többé-kevésbé elősegítik. Nem kívánatos gázmennyiségek keletkezésének meggátlására az imént említett, a hidrogénkép- 70 zésre felhasznált fémeket egymással vagy más fémekkel való keverékekben vagy ötvözetekben is felhasználhatjuk, így pl. molibdónnel, krómmal ónnal, nikkellel, uránnal, cerrel, amelyek az olajbontást 75 más irányokba vezetik. Esetleg amalgámot is használhatunk az említett fémek helyett. Finoman elosztott vas pl. könnyű szénhidrogéneknek, mint metánnak stb. képződését segíti elő. Az eféle gázképződés 80 azonban erősen visszaszorítható, ha vasnak és ónnak, vagy vas, ón és nikkelnek elegyét használjuk. Túl messzemenő bomlást az emltett fémek vagy fémelegyek használata során, a nyomásnak a reakciós 85 edényben való egyidejű fokozásával, még j óbban m e g a k a d ály o zh atu nk. Meghatározott fémeknek vagy íémkeverékeknek alkalmazása nagyobb nyomáson, vízfölösleg alkalmazása mellett, tehát to- 90 vábbi segédeszköz arra, hogy az egyes reakciófolyamatoknak egymáshoz való hangolódását elérjük, amire a találmány értelmében a legjobb eredmény elérhetésére törekszünk. Fokozott, pl. 500, 700 vagy 95 akár 1000 atm. nyomás alkalmazása a találmány keretében nehézséget nem okoz, mert külön kompressziós költségek nem lépnek fel, amennyiben csak folyadékokat kell beszivattyúzni a reakciós edényben 100 uralkodó nyomás ellenében. A nyomás fokozásával járó fokozódó termelés az alábbi példa szerint nyilvánvaló: A már említett Wietz-i nyersolaj maradékából vett 100 s. részt 80 s. r. finomra 105 aprított fémes vassal és 50 s. r, 4%-os vizes magnéziumkloridoldattal együtt hidrogénezünk. Ha a reakciós edényben a nyomást 100 atm. körül, a hőmérsékletet pedig 450° körül tartjuk, a folyé- no kony termékekből álló összlkitermelés kb. 80 térf.-%. Ha ugyanezt a kísérletet azonos hőfokon, de 290 atm. nyomáson valósítjuk meg. folyós termékekből 99 4 térf.-% kitermelés mutatkozik. Mindkét j 15 esetben 200°-os felső határú benzinben gyakorlatilag azonos a kitermelés. A nem kívánatos gázképződés tehát nagyobb