114180. lajstromszámú szabadalom • Irányzókészülék légiharclöveghez
A (H—H) és (J—J) tengely metszőpontja az a pont, mely körül a (20) rúd minden oldalra lendíthető és megfelel a 2. ábrán (D)-vel jelölt pontnak. A (20) rúdon a (21) irányzó készülék olykép van elhelyezve, hogy (O—0) irányvonala az (E) ós (D) lengési pontok összekötővonalával párhuzamos. A (D) pont a (H—H) forgástengelyen a (Z—Z) forgástengelyt tartalmazó és az (X—X) tengelyre merőleges sík fölött van és pedig (s) magasságban, miely változatlan közepes céltávolságot véve alapul, a lövegnek az (0—O) irányvonalhoz képest szükséges magasbítását biztosítja. E berendezésnél azonkívül azt is biztosítjuk, hogy midőn a csőtengely iránya meredekebbé válik, e magasbítás úgy csökken, hogy az függőleges csőtengelynél nulla. Abban az esetben, ha egyszerűség kedvéért a leírt irányítókészüléknél a repülőgépre gyakorolt szélhatásokat elhanyagoljuk, azaz, ha a repülőgép röpiránya mindig egybeesik a repülőgép hossztengelyével, akkor szükséges, hogy a (3) gyűrűstest tetszés szerinti beállításánál a (16) kannak a (2) repülőgéptesthez képest változatlan iránya legyen, t. i. párhuzamos a repülőgép hossztengelyével. A (16) karnak ebben az irányban való megtartására a (15) tengely (22) csigakereke a (24) tengely (23) csigájába kapaszkodik és a (25) kúpkerékpár a (26) fogaskerékkel van kapcsolva, mely (1) alaplemez (27) fogaskoszorújába kapaszkodik. A rajzon az áttekinthetőség miatt az 1. és 2. áibrán feltüntetett diagrammtól eltérően feltételezzük azt az esetet, hogy a lövegcső (M—M) tengelye a repülőgép hossztengelyének irányával egybeesik, azaz, hogy a (v„) és a (ve ) vektorok egy és ugyanazon irányban feküsznek és hogy a célnak röpiránya a repülőgép röpirányára merőleges, vagyis a (v») és a (v,.) vektor egymásra merőleges. Az (0—0) irányvonal ekkor a követelménynek megfelelően gyengén hajlik lefelé. A cél, illetve a repülőgép tehát; oly vízszintes síkban mozog, mely valamivel a löveg síkja alatt fekszik. A célzáskor a (17) kart oly helyzetibe kell hozni, hogy a cél mozgásirányával párhuzamos legyen. Ezt a beállításit becsléssel kell végezni. Ezután nem szükséges egyéb, mint a célzóberendezés sajátos céltávolságát betartani és az (0—0) irányvonalat, a (6) lövegcső (X—X) forgástengelye körül a (3) gyűrűs test (Y—Y) magassági forgástengelye körül való forgatásával, a célra irányítva tartani, hogy a löveg állandóan lövésre kész legyen. E két forgatáshoz szükséges hajtómű a rajzon nincsen feltüntetve. Szabadalmi igények: •( l!. Célzóberendezéssel ellátott irányzókészülék légiharc-löveghez, mely a repülőgépen azimutális tengely körül forgatható testen, erre a tengelyre merőleges tengely körül forgatható és olyan karrendszere van, mely a repülőgép saját sebességéből, az eltalálandó repülőcél sebességéből és a lövedék sebességéből kiadódó eredőt szolgáltatja és a célzóberendezés irányvonala ennek megfelelően beállítódik, azzal jellemezve, hogy a karrendszernek egyrészt olyan a (v0 ) lövedéksebességet jelképező karja van, mely a testen a löveg (y—y) forgástengelyével párhuzamos (Z—Z) tengelyen van ágyazva és a másik végén egy (E) pont körül minden irányban lendíthető rúdvezeték csapágyát hordja, mimellett a löveggel, olyképpen van összekötve, hogy a (Z—Z) forgástengely és az (E) lengési ponttal meghatározott sík a lövegcső (M—A1) hossztengelyével párhuzamos, úgy, hogy az (E) lengési pontnak a (Z—Z) forgástengelytől való távolsága a (v0 ) lövedéksebességnek felel meg, továbbá azzal jellemezve, hogy a karrendszernek másrészt kettős forgattyú módjára egymással kapcsolt két karja van, melyek közül a belső a repülőgép (ve ) önsebességét és a külső a repülőcél (v,,) sebességét jelképezi, amelynél a külső kar másik vége (D) egy minden irányban lengő rúdnak a csapágya, mely rúdnak második csapágyhelye a már említett lövedéksebességet jelképező kar végén levő (E) lengési pont és a minden irányban lengő rúd a célzóberendezéssel olykép van összekötve, hogy irányvonala az említett két (D) és (E) lengési pont összekötővonalával párhuzamos. 2. Az 1. igénypont szerinti irányzókészülék kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy a belső kar a testen az (U—U) tengely körül forgathatóan van ágyazva, mely tengely a test (X—X) forgástengelyével párhuzamos, a (v0 ) lövedéksebességet jellemző karnak (Z—Z) forgástengelyét merőlegesen metszi és rajta levő (E) lengési ponttal a lövegcső (M—M) tengelyével párhuzamos síkban fekszik és hogy a külső kar a
