114125. lajstromszámú szabadalom • Eljárás drótvégnek jó villamos érintkezést biztosító leerősítésére csővégbe

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114135. SZÁM. VlI/g. OSZTÁLY. — X. 6929. ALAPSZÁM. Eljárás drótvégnek jó villamos érintkezést biztosító beerősítésére csó'végbe. Lacina Lajos művezető Sashalom. A bejelentés napja 1935. évi julius hó 19-ike. A találmány eljárás drótv,égnek jó villamos érintkezést biztosító beerősítésére esővégbe, főként villamos ellenállások ket végén alkalmazott fémsapkák csőtoldatába. Eddig a csővéget a belédugott drótvéggel úgy szokták összeerősíteni, hogy a csővéget átmérő irányában egymással szemben mozgatott két sajtoló pofával a drótra lapították. Ezt az eljárást vázolja nagyítva a mellékelt rajz 1, és 2. ábrája, ahol a csővég és a belédugott drót hossz-, illetve keresztmetszetben látszanak. Ez ábrákon (6) jelzi az ellenálláshordozó , egyik végét, (7) az erre sajtolt fémsapkát, (8) a sapka csőtoldatát, <(9) a csőtoldatba dugott drótvéget, (10) és (11) a csőtoldat összelapítása után ettől és egymástól eltávolodott sajtoló pofákat, amelyek meg) előzően a nyilak irányában egymás felé mozogtak és az eredetileg körkeresztmetszető (8) csőtoldatot a (12) helyen összelapították. Az összeerősífésnek ez a módja nem biz-5 tosít tartósan jó villamos érintkezést a csőtoldat és a drótvég között. A pofák nyomásától ugyanis a lágy vörösréz anyagú drót tartós alakváltozást szenved, míg a rendszerint sárgarézből búzás útján ké 0 szült csőtoldat igénybevétele nem haladja meg anyagának sokkal nagyobb rugalmassági határát és ezért eredeti alakjába visszatérni törekszik, minek következtében közötte és a drót között hézag kelet-15 kezik. Ezért a csővég és a drót között jobb érintkezés végett (13) forrasztást is szoktak alkalmazni (1. ábra). A találmány értelmében kettőnél több, célszerűen öt, sajtolópofát egymás mellett alkalmazunk a csővég körül olyan elosz- , tásban, hogy a szomszédos pofák közöi', csak sugárirányú vagy nagyjából sugárirányú hézagok maradnak. E pofák között az összébbnyomott cső anyaga csak sugárirányban térhet ki, tehát a csőfal olyan éles hajlítást szenved, amely a rugalmassági határt erősen meghaladó igénybevétellel s ennek következtében maradandó alakváltozással jár. Az új eljárás kivitelére való sajtoló szerszám ötpofás kiviteli alakját a 3. és 4j. ábra tünteti föl erősen, nagyítva, a 3. ábrán (közvetlenül a s ajtolás kezdete előtt, iá 4. ábr án, pedig a sajtolás befejeztével. A drótvéget itt is (9) s a rásajtolandó csőtoldatot (8) jelzi. A kisebb kerületre összeszoruló (8) cső anyaga csak a (14,15,16,17,18) sajtolópofák között lévő sugárirányú keskeny hézagokba térhet ki, iúgy, hogy a cső külső felületén kiemelkedő bordák keletkeznek, amelyek, minthogy a rugalmassági határon túlmenő igénybevételből származó alakváltozás útján létesültek, alakjukat a sajtoló pofák közül való kiszabadulásuk után is megtartják és így merevségükkel a közöttük lévő, csupán rugalmas alakváltozást szenvedett, ívalakú csőrészek visszatérését eredeti helyzetükbe megakadályozzák. A drót és a esőfal tehát forrasztás nélkül is szoros érintkezésben maradnak még akkor is, ha a drótvéget ideoda hajlítják. A (8) csőtoldat átmérőjét a (9) drótéhoz képest kissé növelhetjük is, hogy a merevítő bordák jobban kialakuljanak.