114115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés széntartalmú anyagok lepárlására

III. példa. Kezelt anyag: Min ként 2 szemet tartal­mazó szitán áteső finom­ságaivá őrölt bitumentar­talmú szurokszén. Megközelítő hőmérséklet C'o 50° 70° 110° 140° (Gáz) 190® 230° 270° (Maximális gáz- és 310° kátránytermelés) 350° 315° 290° 250" 210* 190° IV. példa. Kezelt anyag: Mm-ként 2 szemet tartal­mazó szitán áteső finom­ságúvá őrölt alacsony hő­fokon illó szén. Megközelítő hőmérséklet G" 120° 150° 200° 240° 270° (Gáz) 310° 350° 390° 420° 470° 500° (Maximális gáz- és 550° kátránytermelés) 510° 470° Az I. példánál azt találtuk, hogy a nem kondenzálható gáz kb. 220°-nál kezdett fejlődni, míg a maximális! gáz- és kátrány­termelés a 400° hőmérsékletet jelző piro­méter közelében lépett fel. A gázfejlődés megindulásának és a maximális gáz- és kátrány termelésnek megfelelő pontokat a II., III. és IV. példákban is megjelöltük. A (94) tok és a (101) köpeny közötti gáz­kamrába lépő gázból a. (108, 109) és (110) próbacsapokon vehetünk próbákat, miköz­ben a (105, 106) és (107) szelepeket működ­tetjük. Ilymódon a (105) és (106) szelepek elzárásával és a; (110), csap megnyitásával bizonyos gázmennyiséget ereszthetünk ki a próbaesapon, melyet analizálhatunk. Ha azután a (110) csapot elzárjuk és a (106) szelepet nyitjuk és további gázmennyisé­get bocsátunk ki a (109) próbacsapon, má­sodik analízist végezhetünk. Ha ugyanezt a műveletet a (108) próbaesapon kibocsá­tott gázzal megismételjük, akkor a gáz­kamrából három különböző szinten a (103) csöveken kilépő gáz összetételét hozzávető­legesen megállapíthatjuk. A (42) kamra forgási sebesség© a (11) tölcséren át betáplált széntartalmú anyag mennyiségének megfelelően szabályozható. Ez lehetővé teszi ama feltételek biztosí­tását, melyek mellett a kívánt illó termé­kek hozama maximális lesz, mimellett figyelembe veendő, hogy a (42) kamra hő­mérséklete és a gőz túlhevítési foka is változtatható. A berendezés változatánál a gyűrűalakú (92) tálcákat folytonos csavarfelülettel he­lyettesíthetjük, amelynek mentén az anya­got fokozatosan mozgatjuk a lepárlási kamra tetejétől a kezelt anyag elvezetési helyóig. Csavaralakú tálcaszerkezet esetén a kavarókarokat úgy kell felszerelni, hogy függélyes irányban szabadon mozoghas­sanak, mert csak ekkor foroghat a belső kamra megszorulás nélkül. Szabadalmi igények: 1. Eljárás széntartalmú anyagok lepárlá­sára, melynél az anyagot egy központi hevítőoszlopot körülvevő, egymás felett fekvő polcokon, vékony rétegben terít­jük cl és túlhevített gőzzel hevítjük, azzal jellemezve, hogy a gőzt a készü­lék különböző magasságszintjeiben fekvő és külön szabályozószervekkel el­látott beömlőnyílásokon vezetjük be úgy, hogy a fűtést a készülék külön­böző magasságszintjeiben uralkodó desztillációs viszonyoknak megfelelően szabályozhatjuk. 2. Készülék az 1. alatt igényelt eljárás végrehajtására, melyet a rajta lévő polcokkal együtt a gőzfúvókákhoz ké­pest forgatott központi fűtőoszlop jel­lemez. 3. A 2. alatt igényelt készülék megoldási alakja, melyet a központi hevítőoszlop belsejében lévő a hőmérsékletingazodá­sokat csökkentő nagy hőkanacitású, tűzálló anyagból álló bélés jellemez. 4. A 2. vagy 3. alatt igényelt készülék megoldási alakja, melyet a forgatható polcokat körülvevő burkolaton alkal­mazott és a polcokon lévő kezelendő anyagot mozgató és lefelé továbbító kaparószervak jellemeznek. 5. A 4. igényben védett készülék meg­oldási alakja, melyre az jellemző, hogy a. burkolat különböző magassági szint­jeiben fekvő pontjai a gázgyüjtő kam­rával közlekednek úgy, hogy a gázok a készülékből keletkezési helyük köze­lében távozhatnak. 6. A 4. vagy 5. alatt igényelt készülék megoldási alakja, melyre az jellemző, hogy a polcokat körülvevő burkolat felső része kondenzáló kamrával áll összeköttetésben, a kondenzáló kamrát a burkolat különböző magasságában lévő (102) kivezetésekkel kapcsoló szer­vek útján vagy ezek nélkül. 7. A 2—6. alatti igények bármelyikében védett készülék megoldási alakja,

Next

/
Thumbnails
Contents