114108. lajstromszámú szabadalom • Elektronkisütőcső és ezt tartalmazó áramkörelrendezés
hoz (1. a (Cl) vonalai). Láthatjuk, hogy a térerősség az anód közelében sokkal nagyobb, mint a fentebbi esetben és így nagyobb járulékos potenciálesésre van szükség a kívánt potenciálminimum létesítéséhez, Ez a görbe figyelmeztet annak a fontosságára, hogy az anódot, az elektródák munkafeszültségeinek és -áramainak tekintetbevételévcl, elegendő messze helyezzük az ernyőtől. A 4. ábra a potenciáleloszlást arra az esetre mutatja, ha az anód és az ernyő da v potenciálja egyenlő. - itt szinten pozitív és így potenciálminimum keletkezik még elektronáramlás nélkül is. Ez a minimum, mely elektrosztatikai hatásra akkor keletkezik, ha az anódfeszültség egyenlő az ernyőfeszültséggel, amennyiben elegendő kicsiny, megakadályozza szekunder elektronok áramlását az anód és az ernyő között mindkét irányban, olyan körülmények között, melyeknél a csupán térlöltés-okozta depresszió a nagy elektronsebességek folytán nem elegendő. Ha az anódfeszültség sokkal kisebb az ernyőénél, akkor a tértöltés hatásának az elektronsebességek csökkenése folytán bekövetkező növekedése a potenciáldepreszszió akkora megnagyobbodását eredményezi, hogy — ámbár elektrosztaítikai potenciálminimum most nincs — a potenciálnak elég nagy összdepressziója van az anódpotenciál alatt ahhoz, hogy szekunder elektronok áramlását az anódtól az ernyőhöz megakadályozza. Az elektronáram irányára merőleges, vonal mentén (vagyis az anódfelüle lekkel párhuzamosan) a potenciál eloszlása az i anód és az ernyő közti térben, természetesen otyan, hogy a vonal közep e tá ján maximum, végein pedig alacsony értékek vannak. A térbeli potenciáleloszlás tehát nyeregalakú, i A potenciáleloszlásnak az anód és ernyő közli térben a segédelektródával előidézett módosulása az elektronáramot e térben összesűríti, illetve koncentrálja. Az, elektronok e koncentrációjának eredményel képpen a kifejlődő tér tol lés lényegesen megnövekszik és így a potenciálminimumnak tértől tés-okozta kialakulását elősegítjük. így pl. ha az anód kb. 20 volt sebességgel szekunder elektronokat emittál, i akkor ezek az ernyőző rács felé bizonyos távolságig eljuthatnak, míg végül elérkeznek egy olyan helyre, melyen — amenynyiben a tértöltés elég sűrű — a tértöltés és az elektrosztatikai mező okozta potenciálok hatására megállnak. Az elektronok ezután visszatérnek az anódhoz és még több szekunder elektront váltanak ki. Ez a folyamat megismétlődhet, úgyhogy az anódfelület szomszédságában aránylag lassan mozgó elektronokból álló, igen sűrű d v térlöltést várhatunk. Ennélfogva a v - ér° d x téknek az elektrosztalikai mező módosulása folytán az anód közelében bekövetkező algebrai csökkenését úgy a primer elektronoktól eredő tértöltés, mint a szekunder elektronok okozta tértöltés támogatja és az elektrosztalikai, valamint tértöltés-módosulások együttesen egy összetett potenciálminimumoL adnak. Ez az összetett potenciálminimum szekunder elektronoknak az anódtól az ernyőző rácshoz áramlását megakadályozza. A legtöbb esetben telródára van szükség, hogy az 5. ábra szerinti anódfeszültség — anódáram karekterisztikát kapjuk, ahol is az (IA) anódáramot az (EA) anódfeszültség függvényében tünteltük fel, a vezérlőrács különböző (Eg) feszültségeihez. Rendszerint kívánatos, hogy az (m) könyök a lehető legélesebb legyen és minél kisebb feszültségnél jöjjön létre, továbbá, hogy a karakterisztikában ne legyen inflexió, illetve behorpadás,. vagy legalább is ne legyen számbavehető inflexió. Az (Fg= —4), valamint kisebb mértékben az (Eg= —3) görbéken látható behorpadás nc.ni lényeges, mert a gyakorlati munkapontoktól távol van. Mind a mellett azt találtuk, hogy a találmány szerint olyan csöveket készíthetünk, melyeknek egyik karakterisztikáján sincs észrevehető behorpadás. Az (o) vonal egy gyakorlati terhelési vonalat szemléltet ellenállásos terheléshez. Induktív terhelésnél a terhelési vonal alakját a szakadozott (ol) vonal mutatja. Egyik esetben sem esnek figyelemreméltó inflexiós részek az anódfeszüllségek és -áramok működési körzetébe. Feltételezzük, hogy az 5. ábra szerinti karakterisztika kívánatos (ámbár világos, hogy bizonyos célokra más alakú karakterisztikák lehetnek előnyösek). Bizonyos módokat, melyek szerint a kívánatos karakterisztikától eltérhetünk, alább fogunk megadni, hogy a különböző megoldások hatását értékelhessük. Ha a (dl, d2) anód (1. ábra) túlkicsiny felületű, vagy az (e) segédelektródák igen közel vannak az elektronáramhoz, vagy az (1) beszögellések túlmesszire nyúlnak be az elektronáramba, akkor a karakterisztikának nagy görbületi sugarú (m) könyöke van (5. ábra) és az az anódfeszültség, mely
