114103. lajstromszámú szabadalom • Maximummutatós számláló
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114103. SZÁM. VII/C. OSZTÁLY. B. 13166. ALAPSZÁM. Maximummutatós számláló. Beer Gyula gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1935. évi szeptember hó 9-ike. Az eddig ismert maximumszámlálók egyik hátránya az volt, hogy a maximumimutató továbbítója rugóhatás alatt tért vissza, bizonyos idő eltelte után (általában 15 pere után) keadeti helyzetébe1 , ami sok esetben a szerkezet kényessége folytán bizonytalan volt, mert könnyen előfordulhatott, hogy a mutatót előretoló továbbító nem tért vissza teljesen a kezdeti nulla helyzetébe, tehát a következő periódus alatt a mutató nem nulláról, hanem valamely más értékről indult és így hibás átlagos maximumokat mutatott; másik hátránya pedig az volt, hogy könnyen állhatott elő hiba, vagy fennakadás a reilais-ben, illetőleg a váltószerkezetben, ami által a maximummutató jelzése egy vagy több váltás kiesése következtében helytelenné vált. Esetleg a számláló a fogyasztott energiát sem mutatta helyesen. Ez utóbbi hibának különösen gyakori és megtévesztő jellegzetes alakja az volt, amikor a maximummutató csupán egy periódus alatt nem tért vissza nulla helyzetébe, hanem tovább folytatta útját a következő periódusban is, tehát ekkor például 15 perces átlag helyett 30 perces hamis átlagértéket mutatott, ami viszont utólag nehezen volt felismerhető és eldönthető, ezzel pedig sok vitára adott alkalmat a fogyasztó és a termelő között. A találmánybeli szerkezet mindezen hátrányokat kiküszöböli, továbbá még az a különös előnye is van, hogy a maximummutatásban esetleg előforduló hiba kívülről jól felismerhető, mert a maximumot mutató szerkezetben fellépő bármely mechanikai vagy elektromos hiba a váltást teljesen megszünteti és a mérő a maximummutatót mindenképen a legszélső helyzetbe viszi, ami semmiféle félreértésre nem adhat alkalmat. Természetesen a találmánybeli szerkezet még ebben az esetben sem fékezi a mérőszerkezetet és így nem hamisítja meg annak mérését. Magyarázzuk a találmányt közelebbről a csatolt rajz ábrái alapján. Az 1. ábra a számlálómű váltószerkezete, a maximummutató és a továbbítók oldalnézetével, a 2. ábra a maximummutató és a továbbítók felülnézete. A mérőkészülék hajtótengelyére ékelt (1) fogaskerék a (2) váltószerkezettel axiálisan eltolható (3) fogaskereket forgatja, ez pedig a rajzon ábrázolt helyzetében a (4) homlokkereket. A (4) fogaskerék az (5) tengelyre lazán húzott (6) hüvelybe fogaskerékáttétellel kapaszkodik és vele együtt elforgatja a (7) továbbítót is, mely utóbbi magával viszi a (D) maximummutatót. Ugyanekkor azonban egy egyenletesen forgó segédhajtőmű (óraszerkezet, szinkrón- vagy aszinkronmotor) által hajtott (10) fogaskerék a (2) váltószerkezet útján ugyancsak eltolható (11) fogaskereket forgatja, mely viszont a rajzon ábrázolt helyzetében a (12) fogaskerékbe kapaszkodik. A (12) fogaskerék előbbi módon az (5) tengelyt hajtja, a reá szerelt (8) továbbitóval együtt, de ellentétes értelemben, mint ahogy a (7) továbbító forog. Az előrehaladó (7) továbbító magával viszi a
