114103. lajstromszámú szabadalom • Maximummutatós számláló

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114103. SZÁM. VII/C. OSZTÁLY. B. 13166. ALAPSZÁM. Maximummutatós számláló. Beer Gyula gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1935. évi szeptember hó 9-ike. Az eddig ismert maximumszámlálók egyik hátránya az volt, hogy a maxi­mumimutató továbbítója rugóhatás alatt tért vissza, bizonyos idő eltelte után (ál­talában 15 pere után) keadeti helyzetébe1 , ami sok esetben a szerkezet kényessége folytán bizonytalan volt, mert könnyen előfordulhatott, hogy a mutatót előre­toló továbbító nem tért vissza teljesen a kezdeti nulla helyzetébe, tehát a követ­kező periódus alatt a mutató nem nullá­ról, hanem valamely más értékről indult és így hibás átlagos maximumokat mu­tatott; másik hátránya pedig az volt, hogy könnyen állhatott elő hiba, vagy fennakadás a reilais-ben, illetőleg a váltó­szerkezetben, ami által a maximummu­tató jelzése egy vagy több váltás kiesése következtében helytelenné vált. Esetleg a számláló a fogyasztott energiát sem mutatta helyesen. Ez utóbbi hibának kü­lönösen gyakori és megtévesztő jellegze­tes alakja az volt, amikor a maximum­mutató csupán egy periódus alatt nem tért vissza nulla helyzetébe, hanem to­vább folytatta útját a következő perió­dusban is, tehát ekkor például 15 perces átlag helyett 30 perces hamis átlagérté­ket mutatott, ami viszont utólag nehezen volt felismerhető és eldönthető, ezzel pe­dig sok vitára adott alkalmat a fogyasztó és a termelő között. A találmánybeli szerkezet mindezen hátrányokat kiküszöböli, továbbá még az a különös előnye is van, hogy a maxi­mummutatásban esetleg előforduló hiba kívülről jól felismerhető, mert a maxi­mumot mutató szerkezetben fellépő bár­mely mechanikai vagy elektromos hiba a váltást teljesen megszünteti és a mérő a maximummutatót mindenképen a leg­szélső helyzetbe viszi, ami semmiféle félreértésre nem adhat alkalmat. Termé­szetesen a találmánybeli szerkezet még ebben az esetben sem fékezi a mérőszer­kezetet és így nem hamisítja meg annak mérését. Magyarázzuk a találmányt közelebbről a csatolt rajz ábrái alapján. Az 1. ábra a számlálómű váltószerkezete, a maximummutató és a továbbítók oldal­nézetével, a 2. ábra a maximummutató és a továb­bítók felülnézete. A mérőkészülék hajtótengelyére ékelt (1) fogaskerék a (2) váltószerkezettel axiálisan eltolható (3) fogaskereket for­gatja, ez pedig a rajzon ábrázolt helyze­tében a (4) homlokkereket. A (4) fogas­kerék az (5) tengelyre lazán húzott (6) hüvelybe fogaskerékáttétellel kapaszko­dik és vele együtt elforgatja a (7) to­vábbítót is, mely utóbbi magával viszi a (D) maximummutatót. Ugyanekkor azon­ban egy egyenletesen forgó segédhajtő­mű (óraszerkezet, szinkrón- vagy aszin­kronmotor) által hajtott (10) fogaskerék a (2) váltószerkezet útján ugyancsak el­tolható (11) fogaskereket forgatja, mely viszont a rajzon ábrázolt helyzetében a (12) fogaskerékbe kapaszkodik. A (12) fogaskerék előbbi módon az (5) tengelyt hajtja, a reá szerelt (8) továbbitóval együtt, de ellentétes értelemben, mint ahogy a (7) továbbító forog. Az előre­haladó (7) továbbító magával viszi a

Next

/
Thumbnails
Contents