114102. lajstromszámú szabadalom • Elektróda elektronkisülésű készülékekhez és eljárás előállítására

gyobb, mint a lemez felületén az áttörések között megmaradó részeknek összes felülete (6. és 7. ábra). A lemeznek a nyílások között fekvő részei ugyanabban a síkban vannak, a nyílások egyenletes méretűek és szabályos alakúak, valamint a (14) nyúlványok és síkok, egyenletesek és szabályos alakúak. Ezt az eredményt nyilvánvalóan az biztosítja, hogy az áttörés művelete; alatt a, (B) görgő a lemeznek a nyílások közötti részeit a nyílásoknak minden oldalán teljesen megtámasztja és az, hogy a nyílások képződésével egyidejűleg a kiszorított (14) részek a (3) fogaknak és a (13) mélyedéseknek egymással szembenfekA'Ő felületei között kényszermozgásúan vezetődnek, mert a (13) mélyedések a fogakkal pontosan megegyeznek. Az eddig ismert, duktilis anyagból való áttört lemezekben a nyílások főképen arra valók voltak, hogy a lemezre felvitt képlékeny anyagot fogvatartsák. Ilyen esetekben nem volt nagy jelentősége annak, hogy a felületegységre eső nyílások számát vagy a nyílások méreteit pontosan betartsuk. Áttört fémlemezek általánosabb természetű felhasználásában az áttörés folytán keletkező nyúlványok kemények és merevek voltak és azokat lágyabb anyag eltávolítására való fogalakú szerszámokként használták. Az eddig ismert eljárások egyike sem alkalmas áttörések készítésére igen vékony vagy duktilis anyagban, úgy hogy ez a találmány szerinti ipari felhasználásnak az előállított nyílások méreteinek, számának, kölcsönös távolságának és területének pontossága szempontjából megfeleljen. A találmány szerinti szerkezet különös jellegzetessége az, hogy a (B) görgő mélyedéseinek folytonos határoló falaik varrnak, melyek a megmunkálandó lemezt mindenütt megtámasztják, a lemez elszakadását és egyenlőtlen elhelyezkedését elkerüljük és az áttörési művelet alatt a fémben az igénybevételek egyenletesen oszlanak el. Példaképen megemlítjük, hogy, a leirt eljárással 0.003 cm vastagságú aluminiumlemezben négyzetcentiméterenként több, mint 900 nyílást állíthatunk elő. Ha a fogakat lelapított csúcsokkal képezzük ki, vagy ha a görgőket, miközben a megmunkálandó lemez közöttük áthalad, egymástól eltávolítjuk, akkor a 8. és 9. ábrán látható módon a lemez átlyukasztása nélkül apró fogazások keletkeznek, amikor is a lemez deformálódása abban nyilvánul meg, hogy annak egyik oldalán a (16) mélyedések sora és a lemez másik oldalán a megfelelő (17) nyúlványok sora keletkezik. Ily módon eljárva az igen vékony fémlemez merevsége különösen a mélyedések soraihoz ferdén haladó irányban növekszik. Ez az eljárás különösen akkor előnyös, ha rendkívül vékony fémlemeznek, a fém átlyukasztása nélkül, a lehető legnagyobb merevséget akarjuk megadni. Az ábrázolt foganatosítási alakoknál a (130) lyukasztások vagy áttörések négyzetesek és azokat olyan fogakkal hozzuk létre, melyeknek mérete két egymásra merőleges síkban ugyanaz. Ha viszont olyan fogakat használunk, melyeknek mérete az említett két síkban egymástól eltér, akkor az áttörések oldalai nem lesznek egyenlők. Mint a rajz 3. és 5. ábrája világosan mutatja, az egyes fogak csúcsai az anyagot átlyukasztják és azután négy háromszögalakú (14) szegmensre vagy kiszorított részre hasítják fel, melyeknek csúcsa az átlyukasztási ponttal esik össze. A hengerlési folyamat során az egyes fogak kellő alakításuk folytán ezt a négy háromszögalakú szegmenst szétterpesztik, úgy hogy mindegyik szegmens a lemez síkjára körülbelül derékszögben helyezkedik el. Az így, kapott lemez egyik oldalán sima, míg annak másik oldalát négyzetcentiméterenként több száztól több ezerig menő számú háromszögalakú (14) nyúlvány borítja. Feltéve, hogy a lemez vastagsága 0.0025 cm, akkor a háromszögalakú nyúlványok a lemez felülete felett körülbelül 0.02 cm-el emelkednek ki. A 10. és 11. ábrán az áttört lemezek előállítására való szerkezetnek további példaképem megoldását tüntettük fel. Ennél az egyik áttörő elem a (180) acélgörgő, mely az (A) görgőver azonos. A (180) görgő a sík (190) lappal működik együtt, melynek (200) felülete a (180) görgő kerületével hengerlő érintkezésben van. A (200) felületben mélyedések vannak, melyek a (180) görgő fogaival működnek együtt. A görgőt és a lapot a (210) állványban ágyazzuk és azokat a (220) fogaskerekek és a (230) fogasrudak hajtják. Az áttörendő lemezt a görgő felülete és a (190) lemez (200) felülete közé vezetjük be. A görgőt a (240) forgattyúval forgatjuk. Egy görgő és egy sík lap helyett két sík lapot is alkalmazhatunk, melyek egyikét a (14) fogakkal, másikát pedig a (13) alakmásokkal látjuk el. A két lap a fogakkal és alakmásokkal felszerelt lapok felületére merőleges irányban egymáshoz közelíthető és egymástól eltávolítható.