114100. lajstromszámú szabadalom • Kontaktustest lámpaaljzatokhoz

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 114100. SZÁM. VIL/D. (VLL/J.) OSZTÁLY. — ÍJ. 4661. ALAPSZÁM. Kontaktustest lámpaaljzatokhoz. Delta Co. cég Solothurn-ban (Svájc). A bejelentés napja 1935. évi április hó 3-ika. Svájci elsőbbsége 1934. évi május hó 5-ike. Bizonyos rádiólámpáknál oly nagy a bura belsejéből az aljzathoz vezetett huzalok száma, hogy — szokásos méretű aljzat mellett — a szükséges dugaszkontaktusokat elhelyezni már nem is lehet. Áttértek arra a megoldásra, hogy a huzaloknak a készülékkel való összeköttetését a lámpaaljzaton oldalvást helyezték el. A lámpa ilyen megoldásnál aljzatával oly hüvelybe kerül, amely köröskörül kontaktusrugókat tartalmaz. E fejlődés a lámpa számára oly kontaktustestekhez vezetett, mint aminőket a rajz 1. ábrája szemléltet. Az (a) kontaktustömb a felfelé nyúló, üreges (b) nyúlványt hordja, amelybe az üvegburából jövő huzalt dugjuk. Az (a) tömb alján a kimarott (c) csatorna van, amelybe a huzalt fektetjük és odaforrasztjuk. E huzalösszeköttetés több tekintetben hátrányos. A kontaktustestek oly kis méretűek (a tömb mérete alul, mintegy 2 mmx5 mm), hogy a forrasztó ón nemcsak a csatornát, hanem az oldalsó kontaktusfelületet is elborítja. Tehát vagy az ónt kell mindegyik kontaktusdarabnál, mindegyik (al) tömborról egyenkint kézzel eltávolítani, vagy pedig az ónnak rendkívül rossz villamos érintkezési vezetőképességével kell megbarátkozni, ami azonban ,a lámpa minőségét erősen lerontja. Megkísérelték a (c) csatorna elhagyását és a huzalfurat sülyesztését; ez esetben azonban mindegyik forrasztóhelyet különkülön kell kezelni, ami a lámpa előállítási költségét növeli. A találmány kontaktustest a fent ismertetett rendszerű lámpaaljzatokhoz és az jellemzi, hogy a huzalcsatlakozás számára való furatot a kontaktustömbnek egy járulékos nyúlványán — felmagasított részén — át tovább vezetjük. Ez azzal az előnnyel jár, hogy az összes drótvezetékek forrasztása a merítőfürdőben eszközölhető még pedig oly módon, hogy a kontaktustestek alsó felületét az ón nem érinti. Ily módon az ónnak nem nyílik alkalma arra, hogy az alsó felületen széjjelterjedjen és az (al) orr oldalsó kontatusfelületére jusson. A mellékelt rajz 3. ábrája a találmány szerinti kontaktus^ testet mutatja. A 4. ábra a kontaktustest alulnézete. Itt is, úgymint a már ismert kontaktustesteken, megvan az (a) kontaktustömb, amelyből a (b) összekötőnyúlvány nyúlik ki. A tömbön alul a járulékos, a bemutatott kiviteli példánál körgyűrű alakú (d) nyúlvány van, amelyen a burától jövő (i) huzal bevezetésére való (e) furat halad át. Világos, hogy e kontaktustestnél