114075. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üreges tárgyak előállítására fából vagy egyéb anyagból

MAGYAR KIRÁLYI ^Sjgjfc SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 114015. SZÁM. XVIII/a. OSZTÁLY. — W. 6472. ALAPSZÁM. Eljárás üreges tárgyak előállítására fából vagy egyéb anyagból. Winkler János építési tervező, Budapest. A bejelentés napja 1935. évi április hó 1-je. A jelenleg használatos — rendszerint fatörzshői kivájt üreges tárgyak az időjárás behatására vetemednek, hasadásokat kapnak és így használhatatlanokká válnak. Készítésük azonkívül nemcsak nehézségekkel van egybekötve, mert előállításukhoz a fának csupán bizony os válogatott részei h asználhatók, hanem nagy anyagpocsékolással is jár, inert az üreges rész elérése céljából kiforgácsolt, értéktelenné Váló hulladék legtöbbször meghaladja a hasznosként fennmaradó fatömeg mennyiségét. Például egy, egy darabból faragott, fateknőhöz, tekintélyes méretű fatörzset kell felhasználni, melynek anyagából készítésközben a legnagyobb rész forgácsként elvész. Találmányom szerint, a kereskedelemben szabványosan előforduló faanyagokból minden válogatás nélkül, alig számbavehető hulládé Ivveszteséggel lehet oly üreges tárgyakat előállítani, amelyek a faszálak minden iránybani kereszteződése folytán az időjárás, nevezetesen a nedvesség, majd száradás behatásainak ellenállnak. Gyártásuk tehát olcsó, élettartamuk pedig nagy. Előállítási módjuk a következő. Kötés után nedvességre löbbé nem oldódó, ismert ragasztóval deszkalapokat ragasztunk össze két vagy több rétegben úgy, hogy azok váltakozva egymás szálait keresztezzék (1. ábra), vagyis, hogy pl. az egymást követő páros számú rétegek szálai hosszirányban, a páratlanoké pedig keresztirányban haladjanak. Száradás után az egyik felületre felrajzoljuk azt a tetszésszerinti idomot, amilyenre az üreges testet formálni akarjuk (kör, négyszög. ellypsis, vagy bármilyen más alak), majd e szegélyidomtól befelé, azzal párhuzamosan vagy kisebb zárt idomokat (2. ábra), vagy pedig egyenközi csigavonalat (3. ábra) rajzolunk és a réteges deszkát e vonalak mentén a deszka síkjára ferdén vezetett fűrésszel átvágjuk (1. ábra), de úgy, hogy a fűrész befutotta metszési felületek oly kúpok, illetve szögletes tárgy esetén oly gúlák legyenek, melyeknek csúcsa a tárgy mértani tengelyébe esik. A fűrészvágások nyomán, fokozatosan kisebbedő faidomokat kapunk, amelyek egymásba téve lépcsőzetesen helyezkednek el (4. ábra) és pedig a vágás irányának a deszka síkjával bezárt szöge (1. ábra «x»), továbbá a fűrésszel kivágott nyom («a») szélessége szerint sekélyebben vagy mélyebben! és ennék megfelelően a tárgy ürejge kisebb vagy nagyobb lesz. Az üreges tárgy kívánt mélysége tehát a fűrészvágás vastagságának és hajlásszögének helyes megválasztásával! érhető el. Az egyes alkotóidomokat most egymással érintkező felületeiken alkalmas ragasztóanyaggal bekenjük, egymásba sajtoljuk és esetleg szögekkel (5. ábra «i») vagy más ismert kötőelemekkel rögzítjük egymáshoz. A lépcsőzet éleinek (4. ábra «g») lefaragása után símafalú oldaliakat kaphatunk úgy kívül, mint belül. Szükség esetén az üreges tárgy oldalait és fenekét — szellőzés vagy könnyítés céljából — furatokkal láthatjuk el (5. ábra «j»). A 6., 7. és 8. ábrák az üreges tárgyak néhány alakjának felülnézeteit mutatják.