114030. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tüzelőanyagbrikett előállítására ásványolajadalákkal
MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 114030. SZÁM. Il/a. OSZTÁLY. — S. 14743. ALAPSZÁM. Eljárás tüzelőanyagbrikett előállítására ásványolaj adalékkal. Szpáits Mihály D. G. T. gépészeti felügyelő Budapest. A bejelentés napja 1932. évi szeptember hó 6-ika. A találmány szénbrikettek előállítására vonatkozik és lényege, hogy bármely korú szénporba vagy kokszporba vagy ez anyagok tetszés szerinti keverési arányú őrleményeibe, szurok, liszt és az egyéb ismert kötőanyagok felhasználása mellett, vagy ezek nélkül ásványolajat, előnyösen pakurát vagy naftát inkorporálunk és azután ismert módon tetszésszerinti formákban briketté sajtoljuk. Ezzel az eljárással elérjük, hogy a brikettszón, vagy brikettkoksz fűtőértéke tetemesen emelkedik, az inkorporált olaj a tökéletes elégést biztosítja, a salak összesülését meggátolja, a korom és füstképződést nagy mértékben kiküszöböli és a szén hamutartalmát csökkenti. Az eljárás foganatosítása a következőképen történik: A 10.000—10.700 kalóriájú ásványolajat (pakurát, naftát, stb.) 80—100 C°-ra előmelegített állapotban 0.1%-tói 20%-ig terjedő arányban keverjük a brikettezendő szén- vagy kokszpor és a kötőanyag elegyéhez — és pedig mindenkor olyan arányban, amilyen kalóriájú brikettet óhajtunk gyártani. — Az egyenletes keverést célszerűen keverőgépek segítségével hajtjuk végre. Ha a brikett gyártásánál lisztet, vagy ehhez hasonló nedvességet felszívó és ezáltal erjedést előidéző (mely jelenség kellemetlen szagokat terjeszt), a szilárdság fokát nagy mértékben csökkentő és a penészgombák lerakodására és terjedésére alkalmas kötőanyagokat használunk, akkor úgy járhatunk el, hogy a brikettsajtoló gépekből készen kikerült briketteket még külön forró, kb 60—80 C°-ú ásványolajjal (pakura, nafta, stb.) külső felületükön bevonjuk. Ez a művelet akár mártással, akár fürösztéssel, akár porlasztással történhetik. Az olajjal való bevonás következtében a brikett nedvességet nem vehet fel és így az erjedést s ennek következtében előálló penetráns szagok keletkezésiét, valamint a penészgombák lerakodását megakadályozza, a brikett szilárdságát megtartja és azonkívül a szállításnál a porzást is meggátolja. Az az ásványolajmennyiség, amely a tojás- vagy dióbrikett felületének teljes bevonására szükséges, a brikett összanyagának kb. 2%-át teszi ki. A brikett égésekor az ásványolaj nagy égési hője következtében a brikettben levő minden éghető anyag tökéletesen elhamvad, még kedvezőtlen huziatú rostélyberendezésben is, minek következtében az égési időtartam — a nagyobb hőkisugárzás ellenére — meghosszabbodik és a brikett hamutartalma csökken. Ugyanis a brikettben gyulladás után először erős lánggal az ásványolaj (pakura, nafta, stb.) kezd égni, ezen anyag gyakorlatilag figyelembe sem jövő elneméghető (hamu) része a szénsialak összefolyását, lesülését (ha esetleg ilyen természetű szenet alkalmazunk a brikett gyártására) megakadályozza, azonkívül az ásványolaj magas 1 hőfokú lángja a szén égése alatt képződő kormot és a füstben lévő éghető anyagokat elégeti, mely folyamat a füstölést és a koromképződést is nagy mértékben csökkenti. A találmány szerinti brikettekkel a gyakorlati tüzeléseknél elérhető előnyök a következő táblázatból tűnnek ki:
