114027. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ércek brikettezésére

[AGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 114037. SZÁM. xil/b. OSZTÁLY. 11. 660o. ALAPSZÁM. Eljárás ércek brikettezésére. Roskill W. Olivér mérnök London. A bejelentés napja 1935. évi január hó 3-ika. Tudvalévő, hogy aprószeancséjü ércek, pörkök, kohászati középtermékek, flotálási koncentrátumok, szállóporok, érchúlladékok, kaparékok, salakok stb. ilyen állapotban aknakemencékben nem, vagy csak rosszul kohósíthatók, amiért isi az ilyen termékeket, hogy kohósíthatók legyenek, kellő szilárdságú darabos alakba kell hozni. Evégből az efféle termékeket pl. egészen a lágyulási hőmérsékletig menő hevítéssel agglomerálják, vagy pedig brikettekké sajtolják. A brikettezéshez néha szerves, többnyire azonban szervetben kötőanyagokat, pl. különféle cementeket, őrölt nagyolvasztó-salíakokat, szódát, vízüveget, gipszet, mesizet stb. használnak. Készítettek már ércbriketteket pl. olykép, hogy a porított ércet mészhidráttal jól összekeverték, több száz légköri nyomással téglákká sajtolták, majd ezeket, karbonizálódásuk céljából, több héten át levegőn állni hagyták. Pirites ércek brikettezésére ismeretessé vált továbbá olyan eljárás is, amely szerint a porított ércet égetett mésszel s a szükség szerinti mennyiségű kovasavval jól összekeverték, majd vízzel plasztikussá téve, brikettekké sajtolták, végül a kapott briketteket zárt térben 6—8 légköri nyomású gőz, határának tették ki. Az említett s egyéb ismeretes eljárásokkal előállítható brikettek a gyakorlat igényeit nem elégítik ki. Alknaikemencében való kohósításnál fontos ugyanis, hogy a brikettek szilárdsága és alaktartása mindaddig megmaradjon, amíg erre szükség van, vagyis még az előolvadási övezetben is. Az eddigelé előállított brikettek ebben a tekintetben hiányosak, ezért csak darabos ércekkel keverten dolgozhatók fel. Az aiknaelilenállás azonban ez esetben is megnövekszik s folytonosan változó. Kísérleteink során kitűnt, hogy az égetett mész egyaránt jól alkalmazható kötőanyag akár oxidos, akár szulfid os, akár pedig vegyes termékek esetén, pl. pörkölt réz-, ólom-, ónércek, kohászati középterniékek, szállóporok, fiotációs koncentrátumok, hulladékok, fkaparékoik, salakok stb. brikeittezósére. A szükséges kovasav homok formájában adagolható. A kisérletelc szerint a brikettek későbbi sikeres kohósí tliatása attól függ, hogy hogyan végezzük a felhasznált égetett mész hidrálását. így pl- porrá oltott, vagy az érckeverékkel hidegen hidráit mész használata esetén az utólagos keményítő eljárások nem vezetnek kellő eredményre. Azok a brikettek sem kohósíthatók jól, amelyek ugyancsak ismert módon úgy kiésziülnek, hogy a porított ércet égetett mésszel (és homokkal) keverve brikettekké sajtolják, majd a kész briketteket gőz hatásának teszik ki. A kísérleti tapasztalatok aho'z a műszaki szabályhoz vezettek, amely szerint aknakemencében is sikeresen feldolgozható, kellő szilárdságú és alaktartó brikettek előállítására úgy kell eljárni, hogy a kötőanyagként használt őrölt égetett meszet (kellő mennyiségű kovasav jelenlétében) összekeverése közben, a porított érccel a zárt, ke verőtérbe bevezetett gőzzel forrón hidráljuk, ezután a bensőleg összekevert, szabad CaO-oit gyakorlatilag; már nem tartalmazó elegyet brikettekké sajóljúk, végül a sajtolt briketteket a szokásos ké-