113973. lajstromszámú szabadalom • Csőaljzat és foglalat

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG szabadalmi leíras 113913. SZÁM. Vll/d. OSZTÁLY. — P. 8194. ALAPSZÁM. Csőaljzat és foglalat. N. V. Philips' Gloeilainpenl'abriekeii cég* Eiiiühoveii-beii (Hollandia). A bejelentés napja 1934. évi április hó 26-ika. Ausztriai elsőbbsége 1934. évi március hó 1-je. Elektroncsövek aljzatának összekötése a, be- és kivezető házalóikkal rendszerint peckes dugaszukkal történik, melyek a ásóból kilépő huzal okliozj csatlakoznak és melyeket a fogüalalttban lévő hüvelyeikbe, kell beszorítani. A peckek a cső tengelyvonala irányában terjednek ki és ez azt öredményezi, hogy a cső üvegburájának alsó vége és a foglalattól elvezető vezeték betöltése között bizonyos minimális szerkezeti magasság szükséges. A törekvés azonban a csövek szerkezeti magasságának lehetőség, szerinti. csökkentésére irányul, mivel ez, a készülékek kis térre szorított felépítése szempontjából fontos. Ez tikból javasolták már az áramot vezető kontaktusoknak a hengeres csőaljzat kerületén való rögzítését; a foglalatot ekkor rugókkal látják el, mélyeket a csőnek a foglalatba mélyesztésénél az alljzat kerületén lévő kontaktusok lenyomnak. E szerkezetnél a szerkezteid magasság csökken ugyan e hüvely magasságával, a megoldásnak azonban több hátránya van. Súlyos hátrány, hogy aránylag bonyolult előállítási eljárást igényel, mert a csőből kilépő huzalok a kerületen lévő kontaktusokkal! csak nehezen költhetők össze. Miután az alljzat belső részét fenék zárja el, hogy elhárítsuk oly (esetieig vezető) részecskék bejutását, melyek kúszóáramok fellépését idézhetnék elő, a hu'zialok összekötése az a'ljziat ketrüleíén lévő kontaktusokkal csak rosszul foganatosítható. A huzalok vezetése a küllöő oldalon azonban, hogy a huzalok igénybevételét az aljzatnak a foglalatba mélyesztésénél elhárítsuk, csak megfelelő vájatoknak az aljzatban való alkalmazása esetén lehetséges, ez azonban a külalakot elcsúfítja. Ez okbe! az, ily aljziatlécek nem honosodtak meg. A találmány az előbb jelzett típusú oly afljzlalt, melynél az említett hátrányokat kiküszöböltük. E célból ama kontaktusok, melyek a foglalat rugóinak nekifekszenek, oly merev koiitaktusitömbök, amelyeknek az alljzat burkoilatán túíl sugarasan kiugró fejük és e burkolathoz képest befelé nyúló toldatuk, van, ezekben a cső tengelye irányában fúrt lyukak vaunak, melyeken a. csőből a bura talpán át kivezetett huzalok átfűzhetők. A komtaiktustömbök vagy áthatolnak az aljzat fenék- vagy zárólapján és így az alljzat belseje és iá, külső tér között összekötést létesítenek vagy pedig az alaplap tengelyirányban fúrt lyukaival fekszenek szemben, akként, hogy azok a tengelyirányúi lyulktak, melyek a kontaktusdiarabok toldataiban vannak, folytatásai azoknak a lyukaknak, melyek az íjlaplapban vannak. Előnyös továbbá, ha mindegyik kontaktustömbben hosszirányú horony vagy rovatók is van, melybe a lyukon átfűzött huzal vége fektethető és forrnsziíható. A találmány szerinti aljzat a cső különösein egyszerű előállítását teszi lehetővé. A cső lapos talpából kilépő összekötő huziailok végeit sablon segélyével megfelelő helyzetbe hozzuk, úgy, hogy az aljzat, tengelyirányú közelítésekor, tehát az aljzat egyszerű feltevésévél a huzalok a, helyes helyzetben la tengelyirányú lyukakba jutnak és a kontaktuslöimbök sugárirányú belső toldatain lévő lyukakon áthatolnak. Végleik azután lehajlíthatok és a rovatékba fektethetők. Különösen előnyös, ha