113922. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés váltakozóáramú fogyasztókörök feszültségének állandósítására
találmány szerinti eljárás megvalósítására alkalmas berendezés néhány további részletesebb megoldási alakját, és pedig a 10. ábrán forgó gépi, a 11. és 12. ábrákon pedig sztatikus berendezés alkalmazásával kapcsolatban. A 10. ábra szerinti berendezés példaképen a 9. ábrának megfelelően van egybeállítva, és pedig oly (K) kommutátoros motorral, mint gépi résszel, melynek gerjesztőkörót a 2. ábra szerinti feszültségérzékeny szerkezet befolyásolja. Az (L) feszültségnek az alapfeszültség fölé való emelkedésekor a (g) gerjesztőtekercsben a gerjesztés az ismertetett okból fokozódik, minek folytán a (K) kommutátoros motor az (li) tekercsrószben jelentékeny feszültségingadozást létesít, az ezáltal keletkező megnagyobbodott kompenzáló fluxus pedig az (la) tekercsrészben az előző ábra alapján megmagyarázott kiegyenlítő feszültségingadozást létesíti. A 11—12. ábra szerinti sztatikus megoldások a 8. ábra szerinti elrendezésnek megfelelően vannak példaképen kiképezve. A 11. ábra szerinti megoldásnál a feszültsógérzékeny szerkezet bizonyos előnyös módosításokkal, példaképpen a 2. ábra szerint van választva. A telített vasmagú (f) fojtótekercs megcsapolásokkal ellátva, a berendezés úgy van kapcsolva, hogy a (ci) kondenzátor mind az (L), mind a (V) feszültségnél nagyobb feszültséget kap. Ez azért előnyös, mivel így az alkalmazott kondenzátor kisebb áramerősségre és nagyobb feszültségre, tehát általában olcsóbbra méretezhető. Az alkalmazott (c2 ) kondenzátor a kör karakterisztikáját még érzékenyebbé változtatja. Az (f) fojtótekercsen alkalmazott egy vagy több további megcsapolás segítségével a (V) feszültség egy vagy több áramkörben az (L) feszültségtől tetszőlegesen eltérő más értékre alakítható át, mikoris az (f) fojtótekercs egy- vagy többáramkö:rös autotranszformátor szerepét is ellátja. Egyébként a berendezés működése olyan, hogy az (L) feszültségnek az alapfeszültség fölé való növekedése a feszültsógérzékeny körben áramingadozást, és ez az (1) légréses fojtótekercsben, mint kiegyenlítő szerkezetben, kompenzáló feszültségingadozást létesít. Hasonló működése és felépítése van a i 12. ábra szerinti berendezésnek is, azzal a hozzáadással, hogy a feszültségérzékeny kör ós a kiegyenlítő szerkezet közé még egy (esetleg önműködő) (R) feszültségszabályozó szerkezet (relé) is be van iktatva, amely az (f) fojtótekercs megcsapolásainak átkapcsolására alkalmas, minek következtében az alábbiak értelmében a (V) feszültség állandósítása — különösen tartós feszültségváltozás esetén — még előnyösebben létesíthető. A feszültség pillanatnyi ingadozásait az (L) feszültségváltozása esetén ugyanis az (f) fojtótekercsből és (c) kondenzátorból képezett feszültségérzékeny kör az (1) légréses fojtótekercs segítségével időkésleltetés nélkül kompenzálja. Ha azonban a hirtelen fellépett feszültsógeltérós tartósnak mutatkozik, aminek következtében a feszültségérzékeny kör nagy eredőárama az egész szerkezetet állandóan terhelné, a feszültség változásával befolyásolt és időkésleltetéssel működő (R) relé működésbe jön és a (c) kondenzátor egyik kapcsát az (f) fojtótekercs egy másik megcsapolására kapcsolja át. Az (R) relé az ábrán tovább részletezve nincsen, miután az a feszültség változásával befolyásolt bármely oly ismeretes készülék lehet, amely többfokozatú feszütségszabályozó átkapcsolására alkalmas. E relének lehet — a feszültségállandósító feszültségérzékeny szerkezetétől függetlenül létesített — saját feszültsógérzékeny áramköre, működtetésére azonban a feszültségállandósító feszültségérzékeny szerkezetének árama is felhasználható. Az (R) relé segélyével időkésleltetéssel eszközölt átkapcsolásnak kettős a következménye. Egyrészt ugyanis az (f) fojtótekercsből ós (c) kondenzátorból képezett feszültségérzékeny kör alapfeszültsége megváltozik ós pedig oly értelemben, hogy a kompenzáló feszültségesést létrehozó áram csökken. Ez a változás önmagában véve a (V) feszültség ingadozását vonniá maga után; ugyanekkor azonban az átkapcsolás az (L) tápláló feszültségnek egy másik menetszámú megcsapolásra való átkapcsolásával egyúttal a (V) feszültséget is oly mértékben változtatja, hogy annak értéke egy vagy több átkapcsolás ellenére — és az átkapcsolás alatt is •— állandó ós változatlan marad. A 12. ábra szerinti megoldás tehát egyesíti magában az ismeretes feszültségszabályozók és a találmány szerint feszültségállandósító előnyeit és egyben kiküszöböli azok hátrányait, miután a feszültségállandósító kisméretű és kisveszteségű lehet, a feszültségszabályozc pedig tág szabályozási határral, tetszőlegesen nagy fokozatokkal dolgozhatók. A feszültségszabályozó átkapcsolása sem hal
