113918. lajstromszámú szabadalom • Lyukasztásos anódájú röntgencső

2 113918. A konvergens katódsugarak létesítésére az előbbiekben megadott alapelv lehetővé teszi, hogy olyan kerek gyujtófoltot létesítsünk, mely fokozott haszonhatás és jó hőeloszlás mellett kiváló rajzélesiséget eredményez. A találmány szerinti röntgenanódábaii a konvergáló katódsugarak hajlását célszerűen úgy választjuk, hogy a katódsngarak átmetszésüket követően az üreg falára, pl. egy csonkakúp köpenyfelületére súrolva csapódnak. Miután la katódisiugarak konvergenciáját a kait óda és aa áttört anóda egymással egyen közűen szembeníekvő felületei megválasztott hajlása. a'évén tetszőlegesen szabhatjuk meg, azanódában levő csatorna oly kis átmérőjű lehet, hogy az optikailag hatékony gyujtófolt terjedelme az ismert szalagalakú gyujtófolt szélességével azonos nagyságrendű. Miután a hő terhelés az üreges röntgenanóda teljes belső köpenyfelületén eloszlik, az ilyen gyujtófolttal rendkívül nagy intenzitásokat érhetünk el, különösen, mivel a. katód -sugarak súroló becsapódása révén a röntgensugaraknak egészen 30%-ig terjedő nagyobb hozadéka adódik, mint. merőleges becsapódás esetéhen. A találmány szerinti röntgensugaras cső különböző módon és különböző alakban készíthető. Különösen egyszerű szerkezeti megoldás adódik hengeres csőtest és a röntgensugarak axiális kilépése esetén. A katódsugarak felcsapódására szánt köpenyfelület célszerűen wolframból van és a röntgenanódán fejlődő hő elvezetésére tömör fémtöbbe lehet ágyazva. Ez a fémtömb a katód ára néző oldalán konvergens erőmezők létesítéséhez szükséges módon boltozatos lehet és fémes falrésszel belső érintkezésben állhat, úgy, hogy ezen a falrészen át és a reá erősített hűtőbordák vagy egyéb segédeszközök révén a hő hűtés céljából kifelé elvezethető. Az ilyen cső üzeménél az anód'át célszerűen földeljük. A megadott alapelv szerint oldalt elrendezett sugárkilépésű olyan röntgencsövet is készíthetünk, melynek mindkét elektródája nagyfeszültséget vezet. Itt is a röntgenanóda a katódsugarak becsapódásához ési a villamos mező helyes alakításához szükséges áttört felülettel egy testté egyesíthető. Az ezzel a felülettel egyenközűen szembenfekvő katódát ebben az esetben excentrikusan kell elrendezni. Ennél a szerkezeti megoldásnál a feszültségmegosz.tás elvét előnyösen értékesíthetjük, ha a röntgencső falazatának a kisülési tér magasságában levő részét fémből készítjük vagy vezető borítással látjuk el. A találmány alapelvét és a találmány hasznosításával készült röntgencső két foganatosítási példáját a következőkben a rajz kapcsán fogjuk közelebbről elmagyarázni. Az 1. ábra metszetben a találmány szerinti röntgencső anódájának és katódájának p él diakép eni elrendezését és alakítását mutatja. A 2. ábra ugyancsak vázlatos metszetben axiális sugárkilépésű röntgencsövet mutat. A 3. ábrán feszültségmegosztásos és oldalt elrendezett sugárkilépésű röntgencső vázlatos metszete látható. Az 1. ábra szerint a .röntgencsőnek a (2) anóda felé tölcséralakúaii nyíló (1) katódája van, mely a cső vákuuma által meghatározott minimális távolságban van a (2) anódával szemben elehelyezve, mely anóda mellső felülete a katódfelülettel legalább közelítően aequidistansan elhelyezkedő felületet alkot. A katódsugarak kilépésének irányát az ezen két felületre merőlegesen álló villamos erővonalak határozzák meg. A katódsugarak létesítésére az 1. ábra szerint pl. .gyűrűalakú 3 izzódrót való, mely a katódia mellső felületében levő (4) horonyba van beeresztve. A katód felületére merőlegesen kilépő katódsngarak gyűrűalakú. (5) nyíláson á,t az anóda mellső felületébe lépnek és ezután egymást egy pontban metszik. Ez a pont a kúpalakuan üreges (6) röntgenanóda legszűkebb nyílásának magasságában fekszik, mely röntgenanódát a katódsugarak metszésük után súrolva érik. A sugarakat kibocsátó (7) ablak felé nyíló, üreges anódából röntgensugarak lépnek ki. A 2. ábra szerint az üvegből való (8) csőtesthez (9) fémgyűrűt olvasztunk, mely a csőfalazat egy része. A (11) izzókatóda áramvezetékei extrém vákuummal szemben tömítő, pl. (10) lapítás alakjában készült összeolvasztáson át vannak kivezetve. Az izzóikatóda horonyban fekszik, mely a (12) katódánalk az anóda felé tölcséralakúan nyíló mellső felületébe van beeresztve. A (12) katódának ez a felülete az anóda (13) mellső felületével szemben legalább közelítően egyenközűen fekszik. Az anóda (13) mellső felületében a katódsugarakat átbocsátó, gyürűaliakú (14) nyílás van. Az egymást metsző katódsugarak a (15) röntgenanódára súrolva csapódnak. Ez a (15) röntgenanóda