113845. lajstromszámú szabadalom • Fénymásoló eljárás visszavert fénnyel

A megvilágítás után a fényérzékeny lapot mikroszkop alatt mérjük. Megállapíthatjuk, hogy a rács másolatának durvasági foka 0.14, vagyis halo-liatás nincs. 5 A másolatot ezután 0.7% csersavat és 0.1 oxálsavat tartalmazó oldattal hívjuk elő ós erős formaldehid fürdőben kezeljük. A leirt módon nagyon erőteljes pozitív refleksziós másolatot kapunk. Ha lencsés 10 rácsot használunk, úgy a megvilágításhoz, szükséges idő csökken. í. példa. Összehasonlítható eredmények elérése végett a 2. példában (1. ábra) leírt eljárást 15 követjük. A fényérzékeny réteget úgy állítjuk elő, hogy egyik oldalán elszappanosított acetilcellulózeréteget oly oldattal itatunk, amely 20 1 s. r. káliumbikromátot 3 s. r. 1.32 fajsúlyú foszforsavat és 2 s. r. vizet tartalmaz. A fényérzékeny réteg sárga, de meg-25 világítás közben gyakorlatilag színtelenné válik. A megvilágítás végén tehát átlátszósága a rács nagyobb hatású zónáiban nagy. A megvilágítás után anilingőzökkel vagy híg sósavas anilin-oldattal hív-30 juk elő a másolatot. A refleksziós másolat pozitív és a rács másolatának durvasági f^ka meghaladja a 0.13-at úgy, hogy alig észrevehető haló-hatás áll be, mely 0.0(1 alatt van. 35 5. példa. A 2. példa szerint (1. ábra) járunk el. A fényérzékeny réteget acetilcellulóze-lap egyik elszappanosított oldalának 20% p-diazodibenzilanilin-diazoszulfoná-40 tot 10% nátriumkarbonátot 5% nátriumszulíátot és 5 % floroglucinolt tartalmazó oldattal való itatása szolgái-45 tatja. A fényérzékeny réteg átlátszósága aránylag csekély, de a megvilágítás közben növekszik. Megvilágítás után vízzel vagy mosással rögzítünk. Negatív reflek-50 sziós másolatot nyerünk, amelyen a rács másolata 0.135 durvaságú úgy, hogy a halo-hatás 0.03. Ha a fényérzékeny réteg eléggé átlátszó és átlátszósága a megvilágítás közben 55 nem változik (pl. a diazobenzol-szulfonát Ó3 H-savtartalmú réteg), a megvilágítás után és a mosás előtt mért haló 0.08. Ha a fényérzékeny réteg aránylag nagy átlátszóságú, amely a megvilágítás közben azonban csökken, pl. diazobenzolszul- 60 fonátot és dioxi-2.7-naftalint tartalmazó réteg, úgy a mért haló 0.11. Az ily réteg a nagyobb megvilágítási idő folytán kevésbé alkalmas refleksziós másolásra. 6. p Ida. 65 A 2. példa szerint (1. ábra) járunk el. A fényérzékeny réteget úgy állítjuk elő, hogy 0.01. mm vastag zselatinréteget hordó 0.1 mm vastag celluloidlapot 6 s. r, káliumpermanganát 70 16 s. r. tejsav 8 s. r. hangyasavas nátrium és 50 s. r. víz összetételű oldattal kezelünk. Meg nem világított állapotban a réteg 75 sötétbarna, de megvilágítás közben, teljesen elszinteler.edik úgy, hogy átlátszósága megvilágításkor növekszik. A megvilágított lapot 5%-os p-amido-fen ólnak híg sósavas oldatával hívjuk elő és azután víz- 80 zel mossuk. A másolat pozitiv, melynél a rács másolatának durvasági foka 0.14 úgy, hogy a haló mérhetetlen. 7. példa. 85 Az 1. példa szerinti (0) eredetire (2. ábra) olyként helyezzük a (BL) fényérzékeny lapot, hogy ennek fényérzékeny eianotip-rétege az eredetitől el van fordítva. A lapot a 0.1 mm vastagságú (HL) 90 aoetilcellulóze-réteggel fedjük le, amely az eredeti felé fordított elszappanosított oldalán p-diazo-etil-anilinnel van érzékenyítve. Az első (BL) lap adja a képet, míg a (HL) lap segédréteg gyanánt szere- 95 pel. Ez utóbbinak kezdetben kis fényáteresztő képessége a megvilágítás folyamán növekszik. A (HL) lap fölé a 0,4 mm vastagságú celluloidlapon kiképezett hengerlencsés (LTíi) rácsot helyezzük. A rács- 100 lencsék gyújtótávolsága 0.5 min, és a gyujtóvonalaik egymástól 0.12 mm távolságban fekszenek. A lencsék az eredetűtől el vannak fordítva. Ugyanily hengerlencsés második (LB2) rácsot fektetünk az 105 előbbi rácsra, azonban — amint ezt a 2. ábra bal „a" oldala mutatja — a lencsével az eredeti felé fordítva. A 2. ábrában a két rács a könnyebb érthetőség kedvéért úgy van feltüntetve, hogy a hengerlen- JJQ csék alkotói párhuzamosak, de a rácsok a valóságban úgy helyezendők egymás fölé, hogy a lencsék alkotói egymást ke-